Nyugat egy észak-koreai szemével

Nyugat egy észak-koreai szemével

2016-07-27

A most 22 éves Yeonmi Park érdekes helyzetben van: egyike annak a maroknyi embernek, akik képesek összehasonlítani a titokzatos, tekintélyelv alapján működő Észak-Koreát a nyugati társadalmakkal. A történet melyet a Business Insiderben közültek, megrázó és egyben lenyűgöző, nem kevésbé a világlátás, amellyel a lány rendelkezik.

Park Hyesan városában született, Észak-Koreában. Gyermekkorát éhezések töltötték ki, nélkülözésük pedig akkor érte el tetőpontját, amikor 9 éves korában apját bebörtönözték  illegális kereskedelemért. Amikor a lány 13 éves lett, anyjával menekülni kényszerült. Kínába disszidáltak: hegyeken és völgyeken, befagyott patakokon át vezetett útjuk a határig. Mire kiderült, hogy megszöktetőjük egy bűnöző, már rengeteg pénzt fizettek neki. 

Anya és lánya így Dél-Korea felé vették útjukat: a Góbi-sivatagon keresztül menekültek. Itt kezdtek új életet, a fiatal lány itt járt középiskolába, majd egyetemre is, ahol büntetőjogot tanult. Később lehetősége nyílt New Yorkba költözni és a Columbián közgazdászként folytatni tanulmányait.

Park így mesélt régi és új életéről: "A hazám és Amerika kultúrája nagyon más. Most úgy érzem magam, mintha egy másik univerzumban élnék, miután láttam mindkét oldalt. Az amerikaiak kedves emberek. Egyetlen dolgot hiányolok a szülőországomból: a valódi, emberi kontaktusokat. Nálunk nem volt sms, de nem is hiányzott. Nagyon hálás vagyok, hogy kiskoromban megtanultam érintkezni az emberekkel telefon nélkül. Most mindenünk megvan: mégis hiányzik a valódi kontaktus. Az emberek még telefonálni sem szeretnek, mindig megkérdezik, miért hívom már megint őket. Azért telefonálok, mert szeretném hallani a hangjukat. Sokkal boldogabb vagyok itt, de valahogy nem értem meg az emberek problémáit. A mi otthoni problémáink ettől jóval súlyosabbak. Az embereknek inkább szerencsésnek kellene érezni magukat, hogy Amerikában élhetnek."

A komoly szenvedések és menekülés után az élet egyszerűnek tűnhet, azonban Park azt is elmondta, hogy a Columbián tanulni nagyon nem egyszerű. "Életemben nem láttam még például kereslet-kínálat grafikont eddig. Ennek értelmezése pedig elengedhetetlen a matematika kurzuson, amire járok. A követelmények igencsak nagyon, nem csak nekem, de más, itteni diákoknak is. Pedig ők egész életükben tanultak matematikát, velem ellentétben."

A lány 9 évesen hagyta ott az iskolát és kezdett el dolgozni, kényszerből, egy közeli farmon. A legfontosabb olvasmánynak, amelyből könnyen megérthetjük a hazájában folyó helyzetet, Orwell 1984-ét ajánlja.

"Amikor már a saját életemért, szabadságomért feleltem, az hatalmas és nehéz dolognak tűnt, fogalmam sem volt mihez kezdjek magammal. Furcsának tűnt a saját életem urának lenni. Nagyon nehezen találtam rá a hangomra és szabadságra, de ma már minden nap erősnek és élettel telinek érzem magam. Sokak számára Észak-Korea Kim Jong Un frizurájának alakulásával jelent egyet, mivel a kívülállóknak fáj látni, mi történik az országban és az ott élő emberekkel nap, mint nap. Másoknak nehéz felfogni, mit kell kiállnunk a szabadságunkért, mivel a nyugati világban ez alapvető jog."

A lány most előadásokat tart Amerika-szerte hányattatásairól, mivel eltökélte, hogy az egész világon terjeszteni fogja országa borzalmait.

Borítókép forrása: businessinsider.com

Hozzászólások