Működhet? Külföldi kiküldetés után hazaköltözni

Működhet? Külföldi kiküldetés után hazaköltözni

2016-10-27

Helen Maffini kanadai állampolgár, ám 15 évet élt külföldön: a munkája Japánba, Szingapúrba és Ausztráliába is elvitte, amikor úgy érezte, ideje hazaköltözni. Azt gondolta, jó lenne már letelepedni, ám egy rövid idő után rádöbbent, hogy hibázott. 2013-ban költözött vissza Kanadába, majd egy év múlva rádöbbent, hogy hiányzik neki a régi élete: nehezen tudott beilleszkedni és mindent idegennek érzett. Nem tudott hozzászokni a nyugalomhoz, hiszen előtte nyüzsgő nagyvárosokban élt. Így most, 46 évesen Maffini újra útra kel férjével, aki elvállalt egy chef állást Kambodzsában.

Minden megváltozott

Maffini esete azonban nem egyedi, főleg nem az elmúlt húsz évben. Ez a hullám eredetileg úgy kezdődött, hogy egyes cégek nemzetközi irodákba küldték a specialistáikat egy-három éves kiküldetésekre, busást fizetés ígéretében. Persze a legfrissebb kutatások rámutattak, hogy ez ma egészen másképp működik: a dolgozni vágyók már saját maguknak találnak külföldi pozíciókat és a munkavállalók már a világ bármelyik szegletéből jöhetnek, hiszen csak egy repülőjegyre van szükségük, albérletet szinte bárhol lehet találni. Az ember pedig nem olyan állásokra jelentkezik, amelyekről tudja, hogy alig tud kijönni a fizetésből, tehát a járulékos költségek kifizetése sem jelenthet igazán komoly gondot. Ha pedig már megszokták a környezetet, fel sem tűnik, hogy már tíz, vagy annál is több éve élnek távol hazájuktól.

Felfordulás a visszatelepülés körül

Persze vannak hátrányai is a szülőhelyünk hosszú távú elhagyásának: az ítélőképességünk játszhat az érzéseinkkel, így a látogatások után komoly honvágyunk lehet, állítja Nicola McCaffrey, norvég pszichológus. A hazatérők többsége azonban általában mégsem tudja már beleilleszteni az újonnan kialakult életstílusát a régi környezetébe és gyakori a kulturális sokk is hazatéréskor. Ezekben az esetekben az emberek rövid időn belül újra szedik a sátorfájukat és útra kelnek. Még azok számára is, akik csak rövidebb időt töltenek külföldön, a hazatérés komoly fejfájást okozhat: a statisztikák azt mutatják, hogy a hazatérők 52 százaléka otthagyja a munkahelyét 1-2 éven belül, 24 százalékuk pedig kilép a cégektől, rövid időn belül. 

A hazatérésen akkor gondolkodnak el leginkább az emberek, amikor azt érzik, ideje lehorgonyozni és családot alapítani. Elsőre jó ötletnek tűnhet ugyanabban a neveltetésben részesíteni gyermekeinket, amelyben mi is részesültünk, így a gyermekek is ugyanazt az állampolgárságot és útlevelet bírják, mint a szülők. Az is előfordul, hogy valaki a szülei kedvéért költözik haza, hogy idős korukban ápolni tudja őket- meséli Nikki Thomas karrier tanácsadó, aki maga is élt 2 évet külföldön.

Persze az is előfordulhat, hogy az elvárásaink nem érnek fel a valósággal, hiszen a világ nem áll meg amiatt, hogy mi külföldre költöztünk: gondoljunk csak a Brexit okozta sokkra, sokan már nem érezték sajátjuknak a Brit-szigeteket, miután megudták a népszavazás eredményét. Az elvándoroltak csalódtak, hiszen hazájuk már nem ugyanaz volt, mint amikor eljöttek onnan.

Ráadásul a kiköltözésre egyes cégek akár a munkavállalóik fizetésének háromszorosát is elkölthetik, míg a hazaköltözésnél már csak a repülőjegyeket, a költöztetési költségeket és az adókat állják a cégek, pedig lehet, hogy a család 5 évet töltött el külföldön, ellátásuk és jólétük mégsem tűnik biztosítottnak. Sokan tehát a támogatások hiánya miatt döntenek úgy, hogy inkább újra elhagyják hazájukat.

Kulturális sokk, másképp

A külföldi élet az egész családot alapjaiban változtathatja meg, annyira, amennyire senki nem is számít. A jobb állások gyakran jelentenek alapot a döntésekhez, azonban ezekben a labilis gazdasági helyzetekben, mint a mostani, sokan döntenek úgy, hogy inkább visszaköltöznek hazájukba, hogy közelebb lehessenek a családjukhoz.

Így tett 2009-ben Mei-Ho Lee biológus is, 10 év amerikai tartózkodás után. Bár egy évig készült a hazaköltözésre, a new yorki kavalkád után és a pörgős napok után a Columbia Egyetemen, Lee terhesnek érezte a lelassult életet, amivel meg kellett küzdenie Malajziában, miután visszaköltözött a szülei házába. "Az első hetekben úgy éreztem, hibernáltak." Majd Kuala Lumpurban, Malajzia nyüzsgő fővárosában vállalt munkát, ám itt sem volt semmi olyan, mint New Yorkban. Lee nem rendelkezett autóval, nem ismerte az utakat és nagyon hiányzott neki a tömegközlekedés is. A munkahelyén is sokk érte, át kellett állítania az agyát ázsiai gondolkodásmódra. 

Gyerekprobléma

A külföldön született gyerekek élete meglehetősen érdekes, hiszen ha azt kérdezik tőlük, honnan származnak, általában többféle válasszal is szolgálhatnak erre a kérdésre. Ám előnyük is származik a dologból: több országból is vannak barátaik és több nyelven beszélhetnek anyanyelvi szinten, legalábbis ha a család odafigyel a gyerekek taníttatásukra. Maffini például a saját gyermekeit rugalmasnak nevezi, ám azt is elmondja, hogy meglehetősen nehezen tudnák megfogalmazni az otthon fogalmát. Ezért a nő egy könyvet is írt arról, hogy hogyan tudják a legjobban átvészelni a költözéseket a gyerekek és segítséget nyújt számukra abban is, hogy tudják legegyszerűbben megfogalmazni identitásukat és otthonukat.

Maffini azért olyan jártas a témában, mivel ő is ilyen kulturálisan zavart gyerek volt: édesapja 15 évesen elfogadott egy állást egy kutató laboratóriumban, Japánban. Nem meglepő tehát, hogy ő maga is ezt az életet választotta. Persze ezt a kalandvágyat a harmadik generáció is örökölte: Maffini lánya ma már 20 éves, vendéglátást tanul Ottawában és esze ágában sincs Kanadában maradni: be akarja utazni az egész világot. Előző cikkünkben olvashattok arról, hol érdemes munkát vállalni.

Borítókép forrása: hiltongardeninnmiami.com

Hozzászólások