Megtaláltam az apámat a Facebook-on keresztül!

Megtaláltam az apámat a Facebook-on keresztül!

2016-09-12

Farhiyát csecsemőkorában választották el édesapjától, akit nem látott csaknem 40 éven át, ám a közösségi médiának és egy idegennek köszönhetően megtalálta, így családjaik újból egyesülhettek.

Gratulálunk! Megtaláltuk édesapádat! Ez az üzenet várta Farhiyát.

“ Csodás álom vált ezzel valósággá! De igazából mindig élt bennem a remény, hogy ez a nap valamikor eljön.”

Gyerekként Farhiya kérdezgette édesanyját, hogy hogyan nézett ki az apja. Mindig azt a választ kapta; csak nézz a tükörbe! Úgy beszélsz, jársz mint ő, még vitatkozni is úgy szoktál, mint ő.

De néhány fekete-fehér fotó kivételével ez minden, amivel meg kellett elégednie.

A 39 éves Farhiya Leningrádban, a mai Szentpétervárott született orosz anya és szomáli apa gyermekeként.

szomáliai katonák
Farhiya édesapja a jobb szélen lévő, álló alak 
Forrás:Farhiya

Siid Ahmed Sharif egyike volt azoknak a fiatal szomáli katonatiszteknek, akiket tanulni hívott a Szovjetunió, ami annak a stratégiának volt része, hogy politikai befolyását  Afrika irányába növelje. Farhiya szülei házasságot szerettek volna kötni, de egy évvel azután , hogy Farhiya megszületett, Szomália háborúba lépett a szomszédjával Etiópiával, és ebben a háborúban Kreml Etiópia mellett foglalt állást. Ezután Szomália nagyon gyorsan kiutasította a szovjet tanácsadókat az országból és az összes szomáliai egyetemistát, beleértve Farhiya apját arra utasították, hogy térjenek haza.

Én tudom, hogy ő nem hagyott cserben bennünket, nem hagyott el bennünket. ( Farhiya)

Anyám és én meglátogattuk a nyugat-szibériai nagymamámat, amikor először hallottunk a háborúról” , mondja. “Emlékszem, ő azonnal tudta, hogy ez mit jelent a családunk és apám számára."

Sharifnak 24 órája volt, hogy összecsomagoljon. Szerettei távol voltak, így még elbúcsúzni sem tudott, de hagyott egy levelet a szülei mogadishui címével együtt . Tudtam, hogy ő nem hagyott volna cserben bennünket, vagy nem hagyott el bennünket. A körülmények miatt kényszerült rá, hogy elmenjen. Ezek a körülmények viszont lehetetlenné tették, hogy kapcsolatban maradjunk. A családi kapcsolatok csaknem 40 évre megszakadtak. Ennek ellenére Farhiyanak boldog gyermekkora volt.

fahriya édesanyjával
Farhiya édeasanyjával
Forrás: Farhiya

Édesanyámtól nagy és feltételek nélküli szeretetet kaptam. A rokonaink is szerettek és törődtek velem, nagyon különlegesnek éreztem magam”- mondta Farhiya. “Büszke voltam a származásomra, hogy másként nézek ki , mint a többiek.... Az osztálytársaim, tanáraim az iskolában és az egyetemen is azt mondták, hogy különleges vagyok.”

Farhiya mindig azon elmélkedett, hogy vajon merre lehet az apja és hogy nézhet ki.

A vágyam, hogy megtaláljam apámat, mindig jelen volt az életemben, de 12 éves voltam, amikor úgy éreztem, hogy valamit tennem is kell, hogy megtaláljam”- fogalmazott Farhiya.

Ekkorra a politikai klíma is megváltozott- Mikhail Gorbacsov Glasznoszty (nyitottság) politikája már működött és Farhiya látta, hogy nincs akadálya annak, hogy írjon az apjának. Sorban küldte a leveleket a címre , amit apja hátrahagyott, de azok sajnos felbontatlanul jöttek vissza. Azt sem tudta, hogy egyáltalán kijutottak-e Szomáliába. Különböző olyan szervezetekkel vette fel a kapcsolatot a Szovjetunióban, akik abban segítettek a gyerekeknek, hogy megtalálják afrikai édesapjukat és felvette a kapcsolatot a Vöröskereszttel is, akik hasonló szolgáltatást nyújtottak. Ez azonban meddő próbálkozásnak bizonyult.

fahriya osztálya
Farhiya gyerekként az osztályában ( első sor, jobbról a második) 
Forrás: Farhiya

Más orosz gyerekek könnyebben megtalálták afrikai szüleiket. Ezek az országok diplomáciai  kapcsolatban álltak Oroszországgal, voltak követségeik és emberek is , akik vagy itt dolgoztak, vagy utazgattak Oroszország és az adott afrikai ország között. Szomália esetében ez az elérhetőség rendkívül korlátozott volt”- mondta Farhiya. Időről időre beszüntette az aktív keresést, de teljesen soha nem vetette el annak a lehetőségét, hogy megtalálja édesapját. “Próbálkozások, bukások és a reménykedés feladása néhány évig, majd vissza a kereséshez mégegyszer, aztán megint csak a csalódás”- jellemezte a szituációt Farhiya.

Amikor Szomáliában 1991-ben polgárháború tört ki, ez nagy visszaesés jelentett. A háború csaknem 2 évtizedig tartott, de amikor véget ért, akkor a közösségi hálózatok működni kezdtek és ez friss reményt adott.

Egy orosz közösségi oldal, aminek Vkontakte a neve, találkozott egy hölggyel, aki a családok egyesítését igyekezett elősegíteni a küldöldön élő családtaggal, de sajnos ez az út is zsákutcának bizonyult.

Írtam neki, de azt válaszolta, ha apám Szomáliában van, akkor nem tud segíteni.”-szomorkodott Farhiya.

Később Instagram képeket kezdett tanulmányozni Szomáliáról.

moqadishu
Mogadishu
Forrás: Deeq M Afrika

Sok fotót  tett fel az Instagramra  egy fiatal szomáliai , akit Deeq-nek hívtak. Ezek tetszettek a lánynak nagyon és úgy gondolta, hogy a szerzőjüknek sok kapcsolata lehet, ezért üzenetet küldött neki, hogy tudna-e esetleg segíteni. Deeq kiterjedt ismeretségi körrel rendelkezett és sok szomáliai kapcsolatot ápolt utazásai során Észak-Afrikában, Európában és Dél-Afrikában. Jó kontaktjai voltak a szomáliai kormányban is, miután a Dubai nagykövetségükön dolgozott.

Március 16-án megosztotta Farhiya levelét a saját Facebook oldalán. A levél így szólt:

Kérlek, segíts!

Hello Deeq, a nevem Farhiya, orosz vagyok. Apám szomáliai és nem láttam őt gyerekkorom óta. Leningrádban , a mai Szentpéterváron születtem 1976-ban. Az apámat Siid Ahmed Sharif- nak hívják, és a katonai mérnöki tudományt tanult Leningrádban az 1974-től 1976-ig terjedő időszakban. 1976-ban Ogyesszába került. A szomáliai háború miatt a katonai akadémiás egyetemistákat hazarendelték a Szovjetunióból Szomáliába és én azóta sem láttam az édesapámat. Akkortájt 26 éves volt.

A kommentek ezután elárasztották az oldalt, és az egyikben, ami Norvégiából érkezett a következő megjegyzés állt:

“Ő a mi testvérünk, Farhiya.”

Farhiya féltestvére írta az üzenetet, aki Oslóban élt  és ebben az időben édesapja is éppen ott volt nála. Néhány hét és néhány skype hívás után Farhiya, az édesanyja és Farhiya férje Norvégiába utazott, hogy találkozzanak.

“Éppen úgy nézett ki, ahogy gondoltam. A járásunk, még a hangunk is nagyon hasonlít. Hihetetlen , hogy mi ketten találkoztunk ennyi idő után!”

Találkozhatott három lány- és egy fiútestvérével is, akik Svédországól jöttek, ahol egyébként apja is él. Egy nagybácsi szintén Oslóba érkezett a családi összejövetelre. Farhiya rájött, hogy apja is kereste őket. “Amikor először skype-oltunk, beszélt róla, hogy megkísérelt kapcsolatot teremteni velünk.” A gond az volt, hogy ő és az anyja elköltöztek, amikor édesanyja megházasodott és Sharif nem tudta az új címüket. Ő is sokszor nekifutott a problémának, amit a két ország közötti kapcsolatok összeomlása okozott. Ezekben a napokban Farhiya és édesanyja rendszeresen beszélt Shariffal Skype-on és még egy találkozó is körvonalazódott a közeljövőben. Következő alkalommal Sharif megy Szentpétervárra látogatóba.

Farhiya-nak még sok dolgot kell hogy megtudjon édesapja életéről, valamint sokat szeretnének mesélni apjának, arról, ami az elmúlt 40 évben velük történt.Szerencsére Sharif nem felejtette el az orosz nyelvet, amit sok-sok évvel ezelőtt megtanult. Farhiya örül a kibővült családnak Skandináviában és Szomáliában,de néha már-már szinte nehezére esik elfogadnia a tényt, hogy vége a keresésnek.

Még bizonyára eltart egy ideig, amíg elhiszem, hogy a telefonomban van egy új kontakt, egy fontos telefonszám, az apámé.”

A borítóképen Farhiya látható az édesapjával, forrása: Farhiya.

Hozzászólások