Lázár Ervin

Lázár Ervin

Te emlékszel még Lázár Ervinre a gyerekkorodból? A hónap szülöttei sorozat májusi indításaként a Kossuth-díjas magyar író, költő, elbeszélő életével foglalkozunk.

 

Lázár Ervin Budapesten született 1936. május 5-én. Tolna megyében, Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett. Apja uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Olvasni még az iskolakezdés előtt megtanult és attól kezdve az irodalom, a könyvek szeretete meghatározó volt számára. Felsőrácegresre járt iskolába. Tízéves korában a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumba íratták be, később magántanuló lett. Hányattatott kamaszkora volt, szülei elvesztették vagyonukat, osztályidegennek titulálták őket.

1954-ben érettségizett le. Ezután a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt. A felvételijére így emlékezett az egyik vele készített interjúban:
„Akkoriban jött a Nagy Imre-féle könnyítés, ennek hullámain eljutottam az egyetemre. Tulajdonképpen már ekkor éreztem, hogy a rosszakaróimnak sok jót köszönhetek. Amikor a felvételinél lapozgattak a bizonyítványomban, ott állt egy színjeles bizonyítvány.”

  • Első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban.
  • 1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója.
  • 1961-ben megszerzi magyartanári diplomáját.
  • Az újságnál 1963-ig maradt: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat, a Jelenkor munkatársa lett.
  • 1966-ban jelent meg első elbeszéléskötete, a Csonkacsütörtök.
  • 1969-ben az Egy lapát szén Nellikének, 1973-ban pedig a Buddha szomorú című elbeszéléskötete látott napvilágot.
  • 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író.
  • Felesége, Vathy Zsuzsa. Három gyereke van, lánya Fruzsina és Zsófia, fia, Zsigmond.
Lázár Ervin
A Vörösmarty téren
Budapest, 1989. június
Forrás: wikipedia.org

A Magyar Fórum alapítótagja (1989. október 1.), ennél a lapnál egy szűk évig főmunkatárs volt. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap, és a Magyar Nemzet munkatársa.

1992-1993-ban rövid ideig az Állami Bábszínház dramaturgja is volt. A legkisebb boszorkány bábdarabként is sikert aratott, s az Árgyélus királyfi eleve bábszínpadra íródott.

Egy alkalommal úgy fogalmazott: "tulajdonképpen az irodalmi tevékenységem 90 százalékában a gyerekkorommal foglalkozom". Műveiben nemcsak a gyermeki lélek élményvilágának hű ábrázolása kapcsán jelent meg, esetenként gyermekkora egyes helyszínei is felismerhetőek. Felnőtteknek szóló, kései novellagyűjteményét (egyben legkedvesebb saját könyvét), az 1988-ban megjelent Csillagmajort is a Tolna megyei kisfalu figurái ihlették.

Mindig felnőttként beszélte a gyermekek nyelvét, meséinek moralitása, csattanói, tanulságai ezért egy felnőtt olvasó számára rendszerint ugyanannyira maradandónak bizonyulnak, mint ellenállhatatlanul kedves szereplői a gyermeki fantázia számára. Soha nem titkolta, hogy jellegzetes hőseit gyermekeivel közösen találta ki és alkotta meg.

Tagja volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének  1991-től 1994-ig. 1969-től  a Magyar Írószövetségnek sokáig választmányi tagja volt.

Pályája során számtalan díjban, kitüntetésben is részesült:

  • József Attila díj (1974.)
  • A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1980.)
  • Állami Ifjúsági Díj (1981.)
  • Déry Tibor-jutalom (1990.)
  • Soros-életműdíj (1990.)
  • Kossuth-díj (1996.)
  • Pro Literatura díj (1999.)
  • Prima Primissima díj (2005.)
  • A Magyar Rádió Elnöksége első díjban részesítette a Rádiószínház 1986. évi hangjáték-pályázatára benyújtott Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátékáért. 

Hosszan tartó, súlyos betegség után 70 éves korában, 2006. december 22-én hunyt el Budapesten.

(A hirek oldalon felhasznált kép forrása: mediaklikk.hu)

Hozzászólások