Göncz Árpád

Göncz Árpád



Február híre szülöttei közé Göncz Árpád is beválogatásra került, hiszen ő nemcsak mint politikus, de mint műfordító és író is jelentős.

Göncz Árpád 1922. február 22-én látta meg a napvilágot Budapesten.

Göncz Árpád

Forrás: Wikipedia

  • Az Új Iskolába járt elemibe, majd 1932-ben beiratkozott a Werbőczy Gimnáziumba, ahol jelesre érettségizett.
  • 1939-től a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanult, ahol 1944-ben szerezte meg diplomáját, ezzel egyidejűleg az Országos Földhitelintézetben volt gyakornok.
  • Egyetemi felmentéssel rendelkezett, behívót így csak a második világháború végén kapott. A 25. hegyivadász pótzászlóaljhoz vonult be Bélapátfalvára, de 1945-ben megszökött a Németországba vezényelt egységtől. Többször is szovjet fogságba került, ahonnan mindig sikerült megszöknie.
  • Nős, felesége Göntér Mária Zsuzsanna, aki jelenleg több jótékonysági szervezet, alapítvány kurátora. Négy gyermekük született.
  • 1948 után segédmunkásként, hegesztőként és csőlakatosként is dolgozott.
  • 1952-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt.
  • Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott politikai értekezések elkészítésében.
  • 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. Az 1963-as általános amnesztiával szabadult.
  • 1965-től kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító.
  • Részt vett az 1980 októberében elkészült, a magyar szamizdat irodalom egyik meghatározó dokumentuma, a Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottságában.
  • Nevéhez fűződik J. R. R. Tolkien Magyarországon 1981-ben kiadott A Gyűrűk Ura című könyve fordításának befejezése.
  • 1983-ban József Attila-díjat kapott.
  • 1988-tól a Holmi című irodalmi, kulturális és kritikai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt.
  • A Szabad Demokraták Szövetségének is alapító tagja lett. 1988-tól az SZDSZ ügyvivője, majd 1989-től az SZDSZ Országos Tanácsának tagja. 1990 májusától országgyűlési képviselő.
  • 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke.
  • 1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnöke, május 2-ától augusztus 3-áig ideiglenes köztársasági elnök. 1990. augusztus 3-án megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének.
  • 1995-ben újabb ötéves időszakra választották meg, posztját 2000. augusztus 3-ig töltötte be. Tíz éves elnöki periódusa alatt végig kimagaslóan vezette a politikai népszerűségi listákat. Ebben az évben a NOB Olimpiai Érdemrend Arany fokozatával tüntették ki.
  • 1997-ben a Francia Becsületrend lovagja lett.
  • 2000-res visszavonulása alkalmából Budapest és Százhalombatta díszpolgárává is avatták.
  • 2001-ben nyomtatásba került az általa forított Colleen McCullough regény, a Tövismadarak.
  • 2002 óta a Magyar Tolkien Társaság tiszteletbeli elnöke.
  • Több egyetem díszdoktorává is választották.
  • 90. születésnapján több százan köszöntötték háza előtt, az Open Society archívuma konferenciát rendezett életéről és munkásságáról.
 

Életéről így mesélt:

 

„Még nem töltöttem be a harmincat, de már voltam jogász, banktisztviselő, újságíró, ellenálló, pártfunkcionárius és vasmunkás. Később is sokszor megkérdezték, ahhoz, hogy agronómus legyen az ember, miért kell hegesztőnek lenni? A hegesztéshez meg miért kell jogi diploma? Ezek a kérdések folyton felmerültek. Világéletemben kívülálló voltam, tehát mindenhova úgy mentem, hogy nem volt alapja, de ez mind külső kényszer alapján ment végbe. A belső kényszer az volt, hogy jól csináljam, amit csinálok éppen. Az embernek meg kellett állnia a helyét, senki sem szeret lemaradni és szánalmasnak lenni. Fizikummal pedig még bírtam. Viszont öt óra szigorított Wagnert végig tudtam aludni, amikor bérletünk volt az Operában.”

„Amikor bementem a börtönbe, a legkisebb gyerekem egyéves volt, a szabadulásomkor hét, a legnagyobb már tizenhat. Kisgyerekek voltak, a feleségemnek kellett őket eltartani. Dolgozott munkásként, először gép mellett, aztán, hogy a dereka kikészült, a harisnyacsomagolóban, utána egy Sikk nevű szövetkezetben volt adminisztrátor, kis fizetéssel és egy ocsmány vezetés mellett, rosszindulatú, ocsmány vezetés mellett. A társadalom segítsége nélkül nem tudott volna létezni.

Mind a négy gyerekem egyetemet végzett. Kettő orvos közülük, pszichiáterek, rendkívül színes egyéniségek, nyilván a szakmájukból következően is, ketten mérnökök, az egyik vízépítő, a másik kerttervező mérnök. Ők igen empatikus természetűek és rendkívül megbízhatók.”

Azt hiszem, hogy a leírtak után bátran megállapíthatom, hogy az ember mindent kibír, ha van kiért küzdenie és van hite a túlélésre. Göncz Árpád jó példája annak, hogy ha az ember nem adja fel és mindig a jóra törekszik és próbál alkalmazkodni az adott körülményekhez, a sorsa is megsegíti.

Hozzászólások