Milyen volt az I. világháborús katonák kiképzése?

Milyen volt az I. világháborús katonák kiképzése?

2016-09-01

Hogyan váltak katonákká az átlagemberek az első nagy világégés során? Milyen volt a kiképzésük? Miket kellett átélniük a front borzalmai előtt? Cikkünkben betekintést nyújtunk, hogy milyen is volt a különböző nemzetek katonáinak kiképzése.

 

Akkoriban 65 millió embert mozgósítottak, és ebből mindegyiknek kiképzésen kellett átesnie, mielőtt a frontra indulhattak volna. Hogy milyen volt a kiképzésük? Nehéz általánosítani, hiszen ahány ország, ahány hely, annyi módszer és persze az emberektől is függött, hogy ki hogyan élte meg. Például az angol hadseregben volt aki önkénteskedett, ezáltal még bakancsot és uniformist sem kapott, de mire az egysége 1915-ben a frontra került, már megkapta a 13 hónapos kiképzést. Ezzel szemben az a német katona, aki 1914 augusztusában csatlakozott a hadsereghez, 4 héttel később, már a háború poklában találta magát.

katonai kiképzés
A nap nagy része tornával telt 
Forrás: wikipedia.org

Alapkiképzés

A friss katonák egy 3 hónapos alapkiképzésen vettek részt. Ennek a célja a fizikai állóképesség felépítése, a fegyelemre nevelés, és az alapvető katonai ismeretek átadása volt.

Egy tipikus napon 5:30-kor volt ébresztő, természetesen valamilyen trombitaszóra, majd a körlet takarítása, rendrakás. Ezután 6:30-tól vonulás valamint a fizikai erőnlét javítása folyt. 8 órakor reggeli, utána délig a menetelés és különböző formációk tanulása volt soron. 12:15 és 14:00 között ebéd, aztán további gyakorlás egészen 16:15-ig. A szerencsétlenebbek számára itt még nem ért véget a nap, ugyanis valamilyen munkára osztották be őket. A többiek számára megkezdődött a szabadidő. A nagyobb városok helyőrségénél voltak szabadidős tevékenységek eltöltésére szolgáló épületek például: billiárdszalon, könyvtár, fürdő, büfé.

Néhány hét után a katonák komolyabb dolgokat is tanultak, árokásás, fegyverek használata, éjszakai hadműveletek.

 

Továbblépés

A következő szakaszban a katonák speciálisabb képzéseket kaptak, itt lett belőlük tüzér, szakács, lövész. Nagy-Britanniában a 19 év alatti fiúkat nem lehetett külföldre vinni, így addig kapták a képzéseket, míg a tengerentúlra nem mehettek.

A német gyalogoskatonákat hatalmas táborokba vitték, ahol felmérték a fizikai képességeiket. A képzések itt már jobban szituációfüggők voltak, próbálták őket minél jobban felkészíteni a frontvonalra. Az itt töltött idő attól függött, hogy mennyire gyorsan tanultak, ez sürgős esetben maximum 2-3 hét volt. A brit metódus hasonló volt.

Ezután szakaszokba osztották a katonákat és itt vártak a parancsukra. Ha nem volt sürgős megvárták a visszavezényelt szakaszukat, és pár napig együtt gyakorlatoztak, hogy össze tudjanak szokni.

Képzések a seregben

 

A tapasztalatlan, friss hadosztályokat a front csendesebb részeire vezényelték. Ez olyan volt, mint egy kisebb beleszoktatás. Azonban jellemző volt, hogy minden visszatérő egység gyakorlatozott még a fronttól távol is. Ez azért volt, hogy frissen tartsák őket, ne lustuljanak el, illetve továbbfejlődjenek a képességeik, valamint az esetleges új technikákat is el tudják sajátítani.

Ezen felül egy egész hálózat épült arra, hogy olyan specialistákat képezzenek, akik a frontra visszatérve oktassák a többi katonát, és az új technológiák használatára tanítsák őket.

A több millió fő képzésre se elég idő se elég szaktudás nem állt rendelkezésre, főleg a háború elején. Nem volt elég tapasztalt oktató és sokszor az oktatás is hibás volt. Az idő és a háború előrehaladtával, azonban egyre több figyelmet szenteltek minden oldalról a katonák kiképzésére, és 1917-re már pár hónap alatt jól felkészült katonákat tudtak csatasorba állítani.

Borítókép forrása: orderfirstworldwar.com

Hozzászólások