Meztelen versengés, Olympia, ahogy régen volt...

Meztelen versengés, Olympia, ahogy régen volt...

2016-08-10

Az újkori olimpiáért rajongók hatalmas táborának tökéletesen ismerős az ókori játékok jó néhány jellemzője: nemzetközi élsportolók versengése, boldog és lelkes szurkolók tízezrei, olyan sportágak, mint a futás, birkózás, diszkoszvetés, gerelyhajítás. Ahogy most is, az olimpiai résztvevők gyakran éveket töltöttek edzéssel, a legjobb szakedzők segítették őket felkészülésükben, és ha nyertek, elhalmozták őket dicséretekkel és gazdaggá váltak.

anceinttimes
Az ókori játékokon még meztelenül küzdöttek
Forrás: eaglesanddragonspublishing.com
Az ókori játékok néhány eleme azonban nagyon furcsának tűnhet a mai szemlélődő számára. Nehéz például elképzelni, hogy az újkori Olimpia megnyitóján 100 ökröt áldoznak fel, vagy a csaláson ért versenyzőket nyilvánosan megvesszőzik. Az ókori játékokon a versenyzők gyakran teljes páncélzatban küzdöttek meg egymással. A páncélzat nélküli küzdelem pedig au naturel (azaz meztelenül) történt. A lehetséges győzelmet a feláldozott állatok beleiből próbálták megjósolni, ami valljuk be nem a leggusztusosabb prófécia. A győzelem számított, nem létezett második vagy harmadik díj.
 

Az újkori és ókori játékok között meglévő folyamatosság ellenére a hadviselés természete és a vallás több területen olyan látványosságokat produkált, ami a modern nézők számára már nem ismert.

Bátorság a harcban és a sportban

Az első jegyzett Olympiát időszámításunk előtt 776-ban tartották a Peloponészoszi-félsziget nyugati részén fekvő Olympiában. A játékok valószínűleg az elhunyt hősök és harcosok temetési szertartásán, az ő tiszteletükre megtartott harci versengésből fejlődtek ki, jóllehet a görög mitológia Héraklészt tartja a játékok alapítójának. Az olimpiai játékokat minden 4 évben tartották 1200 éven keresztül. Theodosiusz császár szüntette meg a hagyományt, aki már keresztény volt és Zeusz isten imádatát és a pogányságot vélte felfedezni a játékokban.

harcisezeker
A harciszekeres versenyeken sokan haltak meg
Forrás: mult-kor.hu

A hadviselésre való felkészülés sok olimpiai eseményt motivált az ókorban, mivel egy felfegyverzett hadsereg már magában is hatékony módja volt az ellenség megrémítésének. Hérodotosz görög történész például leírta, hogy a görögök lehagyták futás közben a perzsákat a Marathoni ütközetnél, ez pedig egy olyan taktikának bizonyult, amivel a keleti támadók nem számoltak.

A hoplitrodomia fegyveres futást jelent, melynek során az ókori atléták 25 fős csoportokba rendeződve  kétszer futották körbe  a kb. 192 méter hosszú olimpiai stadiont, teljes fegyverzetben, bronz lábszárvédőt, sisakot, pajzsot, fegyvert cipelve, ami csaknem 15 kg volt. A versenyzők a célba érkezve lóra pattantak és gerelyt hajítottak egy kihelyezett pajzsra galoppozás közben. Xenophon görög történész dokumentumai szerint ez egyébként egy standard katonai gyakorlat volt.

Néró, a római császár híres harciszekér-hajtó volt, aki időszámításunk után 67-ben maga is részt vett az akkori olimpián. Nem mondhatnánk, hogy ez egy igazságos verseny lett volna. Néró 10 lovas szekerével vett részt a 4 lovas szekerek versenyén és jóllehet nem tudta befejezni a versenyt, mégis őt kiáltották ki győztesnek, azzal az indokkal, hogy ő nyert volna, ha befejezte volna a versenyt.

Amit a görögök “nehéz” sportjai, a mai küzdősportok elődei lehettek:

diszkoszvető
Mürön: Diszkoszvető
Forrás: mozaweb.hu

A box, a birkózás és ezek kombinációja az ún. pankráció mindegyike versenysportág volt és a versenyzők erejét és taktikai ravaszságát igényelte és jutalmazta győzelemmel. A boxolók vékony védőkesztyűt viseltek, ami bőrszíjakból készült és nyitott térben harcoltak, ami lehetetlenné tette, hogy az ellenfelet sarokba szorítsák, ez pedig elnyújtotta a küzdelmek időtartamát. Ha a harc órákig elhúzódott, az öklözők megegyezhettek abban, hogy felváltva védekezés nélküli csapást mérnek a másikra, ami a hirtelen halál ökölvívói egyenértéke. Legalább egyszer egy olimpiai tornán ez valóban a versenyző halálához vezetett.

A görög földrajztudós Pausinias írta le a versengést Damoxenos és Kreugas között, ami úgy fejeződött be, hogy az előbbi kinyújtott ujjait beledöfte az utóbbi bőrébe, egyszerűen átfúrva a bőrt és kitépte ellenfele beleit.

A birkózás és a pankráció is brutális volt. A birkózóknak háromszor kellett földre vinniük ellenfelüket ahhoz, hogy győzzenek. Miután súlycsoportok még nem voltak, a nagyobb birkózóknak tekintélyes előnyük volt. A pankrációban szinte minden megengedett volt a harapáson és az ellenfél szemének kivájásán kívül. Volt egy harcos, becenevén Mr. Fingertips, aki még a mérkőzés kezdetén eltörte az ellenfél ujjait, hogy azonnali megadásra késztesse. Egy másik sportoló pedig küzdő az ellenfél bokájának kifordítására specializálódott.

nike
Niké, a győzelem szárnyas istennője
Forrás: ancientolympics.arts.kuleuven.be

A harcias hangvétel ellenére azonban az ókori játékok népszerűek voltak, mert időszakosan békét hoztak az egymással gyakorta harcoló görög városállamok falai közé. A békés szándék jelzésére egy bronztáblát használtak, ami fegyverszünetet hirdetett és szabad elvonulást biztosított a résztvevők számára az Olimpia idején.  A résztvevő államok számára bármiféle ellenségeskedés tiltott volt. Néhány atléta az V. században és utána Észak-Afrikába, Kis-Ázsiába, Nyugat-Spanyolországba és a Fekete-tenger felé is utazott, így a fegyverszünet végső határát még három hónappal kiterjesztették. A törvényt megsértők pedig a legfinomabb ezüsttel fizették ki a bírságot Zeusz templomának.

A görög istenek királyának, Zeusznak is bőséges ököráldozatot kellett bemutatni és a felajánlók szobrait. Az időszámítás utáni II. században az áldozatok hamuja már 7 méter magas volt. Az Olympia nyitónapján az atléták esküt tettek Zeusz előtt. Az atléták trénerei, apáik és fiútestvéreik is esküt tettek arra, hogy minden szabályt betartanak és hogy az atléták a játékok előtt legalább 10 hónappal elkezdték az edzéseket.

A csalás azonban már akkor is ellenállhatatlan kísértés volt sokak számára. A tisztességtelen birkózók olívaolajjal kenték be magukat, hogy ki tudjanak szabadulni az ellenfél szorításából. A bírák vagy a versenytársak lefizetése egy másik dokumentált formája volt a csalásnak. Akit csaláson értek, azt megvesszőzték nyilvánosan és büntetést is kellett fizetnie, valamint szégyenükre ott állt a nevük egy kőtáblán az olimpiai stadion felé vezető úton. /Forrás: National Geographic, Nick Romeo cikke/

Az ókori játékok gyakorlatából néhányat, például ezt a legutolsót újraéleszthetné a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Nem?

Borítókép forrása: budopest.hu

Hozzászólások