Már születésünk előtt is tanulunk?

Már születésünk előtt is tanulunk?

2016-07-12

Míg az ember terhes, rengeteg önkényes tanácsot kap másoktól, mint például, hogy ne egyen fűszeres ételt a terhesség és a szoptatás alatt és kerülje a fokhagymát is. Azonban bebizonyosodott, hogy amennyiben a terhességünk alatt nem mondunk le a fent leírtakról, akkor a fejlődő magzat is hozzászokik a fűszeres ételekhez, így egyáltalán nem okoz majd gondot, ha az anya a szoptatás alatt is a megszokott módon étkezik. De vajon miket tanulnak még az állatok és emberek a "megszületésük" előtt?

Az már egyszer biztos, hogy a születés előtti tanulás nem csak az ízlelésre korlátozódik. Az állatvilágban minden érzékszerv kiéleződhet, még mielőtt a fiatalok a világra jönnének: találunk példát pl. az ízeket, szagokat, hangokat és látványt tanuló élőlényekre is. 

Először is: hogyan tanulnak meg az emberi magzatok még a születésük előtt ízeket felismerni?

A válasz talán nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk. Több lehetséges utat is feltételeznek az ízek átvitelére. Az első szerint az ízek bejutnak a magzatvízbe, amiből a babák nyelnek, nagyjából már a 10. héttől. Így ugyanúgy érzékelik az ízeket, mint mi, a nyelvükön és a szájpadlásukon levő apró ízlelőbimbókkal. Az is lehetséges azonban, hogy az ízek az anya vérével közvetlenül adódnak át a köldökzsinóron keresztül a magzat vérébe. Ez kifejezetten jellemző lehet például a fokhagyma esetében, hiszen sokan meg tudjuk mondani, hogyha elég közel kerülünk egy másik embertársunkhoz, hogy az tegnap este valami fokhagymásat vacsorázott -e, mivel hosszantartó, jellegzetes szaga van.

Azonban nem csak a kellemetlen ízeket érzékelik a kicsik. A Pennsylvania Egyetemen kutatást végeztek utolsó trimeszterükben járó kismamákkal: volta egy csoport, aki csak vizet ivott és volt, aki répalevet fogyasztott. Pár hónaposan kipróbálták, hogy melyik tápszer ízlik jobban a gyerekeknek: a répás vagy a sima ízű. Azok a gyermekek, akik a terhesség utolsó időszakában répalevet fogyasztottak a magzatvízből, szívesebben fogadták el a répás tápszert, míg a vízen élők inkább a sima tápszer ízét kedvelték.

Ez persze nem csak az embereknél van így, korábban már rengeteg más emlősnél is megfigyelték: nyulaknál, kutyáknál és még macskáknál is. Valószínűleg azért alakult így az evolúció során, mert ezzel a kisállatok gyorsan megtanulják, hogy milyen táplálék fogyasztása a biztonságos a számukra, ráadásul így az anyjukat is egészen biztosan felismerik. Ez pedig nagyon fontos, mivel ő az, aki gondoskodik róluk, amíg nem képesek a teljes önellátásra.

Az anya felismerése nem is olyan egyértelmű?

A még születés előtt kialakított anya-gyermek (fióka/kölyök) kapcsolat azoknál a fajoknál igazán fontos, akik más faj egyedeivel neveltetik fel fiataljaikat. Ilyenek például a jól ismert kakukkok. A Horsfield-rézkakukk például nagyon szívesen helyezi tojását ökörszemek fészkébe. Azonban nem biztos, hogy az ökörszemeket ilyen egyszerű átverni, ebben pedig a specifikus felismerés segít nekik.

A tojók, miközben tojásaikon ülnek, "Etess, etess!" hangokat hallatnak, így megtanítva a még kikelés előtt álló fiókáiknak hogyan követeljenek maguknak ételt és figyelmet. Amikor a kutatók tojásokat cseréltek ki azonos faj fészkei között, bebizonyosodott, hogy a fiókák azt a hangot jegyzik meg és utánozzák, amelyet a kiköltő szülő adott, nem pedig a biológiai anyáét.

Azonban nem kell aggódni, az ökörszem-szülők meg tudják hangjaik alapján különböztetni saját fiókáikat, ha azok esetleg túlélik a kakukk adoptálását... Bár erre nincs sok esély, mivel a kis kakukk jóval nagyobb tömeggel bújik ki a tojásból és könyörtelenül kitúrja a mellette levő tojásokat és fiókákat is a fészekből. Az örökbefogadó szüleire pedig nagy hatást tesz, mivel az, hogy hatalmasra tátja a száját, szupernormális ingert jelent számukra. Muszáj etetniük a fiókát. Azonban ha a szülők elég szemfülesek, még azelőtt eltávolítják a betolakodót a fészekből, hogy kárt tehetne fiókáikban. Illetve a szülők csak azokat a fiókákat fogják etetni, amelyek ismerik a "titkos jelszót", ha pedig ezt egy fióka nem képes produkálni, akkor az kevesebb ételt kap, vagy egyáltalán semennyit, ekkor pedig a szülők új fészket raknak, hogy evolúciós sikerük ne csökkenjen.

A magzat válasza az anyanyelvre

A pocakban fejlődő magzat ugyan nem tud kommunikálni környezetével, azonban megfigyelték, hogy ha az anyuka és az apuka anyanyelvét hallja, szívesebben hallat szopáshoz hasonló hangokat válaszreakcióként. Így bebizonyosodott, hogy a gyermekek már a nyelvet is korábban kezdik el tanulni, mint mi azt gondoltuk. A hihetetlenül befogadóképes babák agyának pedig az sem jelent gondot, ha a család kétnyelvű, mivel mindkét nyelvre hasonló reakciót figyeltek meg a kutatók.

A kutatásokból az is kiderült, hogy érdemes a gyermekünkkel még születése előtt megtaníttatni egy dallamot, merthogy képes rá, hogy megjegyezze és felismerje később is a zenét, amelyet sokszor hallott. Ez majd nagy segítség lehet, amikor a csecsemő nyugtalan, mivel emlékezni fog arra is, hogy amikor ezt hallgatta, nagyon nyugodt volt a környezete és ő maga is.

A cikkünkből kitűnik tehát, hogy sokkal felkészültebben érkezünk a világra, mint azt eddig gondoltuk, mivel a születés előtti tanulás komoly előnyhöz juttatja az emberi csecsemőket úgy, mint ahogy a madárfiókákat és más élőlényeket is.

Borítókép forrása: buzzfeed.com

Hozzászólások