A kellék neve: NŐ - Nemek harca a populáris videoklip-kultúrában, I. rész

A kellék neve: NŐ - Nemek harca a populáris videoklip-kultúrában, I. rész

2016-08-27

Napjaink okostelefonokkal és óriáskivetítőkkel telített világában lépten-nyomon képi- és hanghatások érnek bennünket. Szelektálni lehetséges. Kivonni magunkat ezen impulzusok alól viszont aligha.

Ha irodalmiasan szeretnénk megfogalmazni, akkor azt is mondhatnánk, hogy a populáris média elemei (reklámok, mozi előzetesek, illetve az esetünkben kiemelt zene, és zenei videók) minden sarkon ott leselkednek ránk. Az iroda melletti Pizzéria LED tévéjén hiányos öltözékű táncosnők rázzák, a szupermarket recsegő rádiójából Rihanna brekeg, az otthonunkban pedig a gyerek, vagy mi magunk állunk meg csatornaváltás közben egy-egy zenei videónál, hogy végigdúdoljuk egy dalt, vagy épp szélsebesen tovább is lapozzunk.

Party, luxusjárgány… üzenet?

Tételezzük fel az előbbi eshetőséget és nézzük meg, mit üzennek nekünk a videoklipek, mert bizony üzennek! Ez a tömör és látványos műfaj sok szempontból rokonítható a reklámokkal. A különbség, hogy a készítők itt nem ergonomikus nyelű serpenyőt, vagy önműködő porszívót kínálnak. A termék maga az előadó.

Forrás: http://worldwidein.tumblr.com/
Forrás: http://www.angelfire.com

Ebből kifolyólag, a szó klasszikus értelmében vett ,,mondanivaló” keresésekor sokszor csalódás ér majd bennünket, annál többet tudhatunk meg azonban arról, milyen szerelésben illene ropni a hétvégén, vagy milyen autót nem vásárolunk majd a jövő hónapban. De ez engem nem érdekel! - mondhatjuk jogosan. A klipek különben is túloznak.

Javaslom, tekintsünk el ettől az elsődleges jelentésrétegtől! Ne azt nézzük, mit üzen a videoklip a hírességekről, a féktelen bulikról! Nézzük meg, mit mond a benne megjelenő emberekről, férfiakról és nőkről! Nézzük meg, mit mond rólunk!

Torzító médiatükör

Gaborják Ádám, a Szegedi Tudomány Egyetem professzora szerint1 számos lehetőségünk van arra, hogy médiatermék-fogyasztókká váljunk. Ezt tesszük zenehallgatás, vagy tévézés közben is. Ilyenkor azonban, nem csak élvezzük a látottakat és hallottakat, magunkévá is tesszük azokat, sőt, sok esetben azonosulunk velük, így a médiában tapasztaltak nagyban befolyásolhatják azt, ahogyan magunkról gondolkodunk. A képernyőn már nem csak egy nőt vagy egy férfit látunk. Egy kicsit magunkat is.

A média tükre azonban torzít, méghozzá a férfiak javára, a nőt pedig látványtárgyként, sok esetben kellékként kezeli, ráadásul erősen épít a nemekhez kapcsolódó sztereotípiákra is.

Forrás:http://alphanextdoor.com

Hogy miben nyilvánul meg mindez, az tetten érhető a férfiak és nők kinézetében, viselkedésében és egymáshoz való viszonyában.

Cikksorozatom következő két részében olyan több milliós nézettségű, külföldi popvideoklipeket veszek nagyítólencse alá (mind férfi, mind női előadóktól), melyekben a férfi és nő viszonya áll a középpontban. Azért választottam külföldi, kifejezetten amerikai videókat, mert úgy gondolom a tengeren túli média jelentősen befolyásolja az európai-, s így a magyar popkultúrát is. Mintáit fejvesztve követjük, vagy épp mereven elutasítjuk, ám közömbösek aligha vagyunk iránta. 

Forrás: http://sidewalkhustle.com

Mivel a videoklip önmagában is hajlamos a szélsőségekre, magam is 3-3 végletekig menő darabot elemzek majd, kifejezetten Gaborják állítását szem előtt tartva.

A következő cikkben nagyképű férfiak, fejetlen nők és képtelen öltözékek felvonultatásával igyekszem igazolni a férfi, nő fölötti dominanciáját, a nők eltárgyiasulását, majd sorozatom harmadik részében szembeszállok az állítással.

Megpróbálom bebizonyítani, hogy a kocka fordulhat! A klipek jól bevált sablonjai felboríthatóak, s így a férfiak is tárgyiasulhatnak, elveszíthetik a fejüket, vagy rosszabb is történhet velük!

Cikkünk folytatása ide kattintva elérhető.

1 Gaborják Ádám: Posztmodern média-freakshow: a „kulturális test” reprezentációja a zenei videoklipekben. In: Zenei szubkultúrák médiareprezentációja. Budapest. Gondolat, 2012. pp. 136-153.

Borítókép forrása: http://alphanextdoor.com

Hozzászólások