A depresszió tünetei, okai és kezelése

A depresszió tünetei, okai és kezelése

A depresszió pszichiátriai megbetegedés, amelyet a hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás lelassulása és az aktivitás csökkenése jellemez. Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak és nyomasztónak tűnik. A negatív hangulat pedig akár fizikai tünetek létrejöttéhez is vezethet, mivel a szervezet az idegrendszerrel és a hormonrendszerrel szinkronizáltan működik. Mi ez a betegség, mi okozza és hogy gyógyítható?

Mik a depresszió tünetei?

A depressziós betegeken arcán általában jól látható a gondterheltség: jellemzőek a homlokráncok és a lefelé hajló szájzugok. Az önkifejező mozgások szegényebbé válnak, a gesztikuláció megszűnik, a hang gyenge, gyakran elhaló, a beteg könnyen elsírja magát. Az érzelmi állapotot a kilátástalanság és szomorúság jellemzi. Saját magáról kialakított képe negatív, általában értéktelennek, és visszataszítónak tartja magát, az önértékelési zavarok depresszió esetén rendszerint súlyosak. A depressziós betegek érdeklődése beszűkül, gondolkodásuk lassul. A depresszió korai tünete lehet a figyelemzavar is. A depressziósok gyakran számolnak be az intellektuális képességek romlásáról,  egyes kutatások szerint ennek hátterében azonban a csökkent motiváció figyelhető meg. Enyhe esetben a beteg mindig fáradtnak, lassúnak érzi magát, de előfordul, hogy egész nap fekszik, és nem látja értelmét felkelni az ágyból.

A depresszió egyik leggyakoribb tünete az alvászavar, amelynek mindhárom változata előfordul: az elalvás zavara, a gyakori felébredés és korai ébredés. A beteg akkor is fáradtnak érzi magát, ha a szokottnál többet alszik. A szexuális késztetés minden esetben csökken. Kísérő tünetként jelentkezthet még étvágyzavar, emésztési zavar, székrekedés, szédülés, illetve generalizált fájdalom is gyakran kíséri a tünetegyüttest.

Depresszióteszt

A következő kérdésekre válaszoljon igennel vagy nemmel. Amennyiben ötnél több kérdésre válaszolt igennel, akkor valószínűleg Ön depresszióban szenved. Természetesen a teszt nem helyettesíti az orvosi szakvéleményt!

1. Gyakran érzi magad fáradtnak és ingerültnek?
2. Elvesztette az érdeklődésedet olyan dolgok iránt, amik valamikor izgatták?
3. Változott a testsúlya vagy az étvágya?
4. Változtak az alvási szokásai?
5. Újabban néha bűntudatot érez?
6. Képtelen koncentrálni, dolgokra emlékezni, határozni?
7. Tapasztalta, hogy gyengébb és fáradékonyabb?
8. Annyira nyughatatlan és tevékeny, hogy azt már mások is észrevették?
9. Reménytelennek, értéktelennek érzi magát?
10. Szokott a halálra vagy az öngyilkosságra gondolni?

Mi felelős a depresszió kialakulásáért?

A depresszió felütheti a fejét egész családok szintjén, ami azt jelenti, hogy a gyermekek örökölhetik a depresszióra való hajlamot, ráadásul a családok hasonló környezetben is tartózkodnak, így ugyanazok a hatások érik őket. Emiatt nehéz elkülöníteni, hogy mi volt a felelős a problémáért: valakinek a kedélyállapota okozta a család problémáit, vagy a hasonló környezeti hatások mindenkinél ugyanazt váltották ki?

Az ikrek esetében nagyon jó vizsgálati eredményeket lehet produkálni: általuk könnyebben eldönthető a gének és a környezet hatásának viszonya. Az egypetéjű ikrek biztosan ugyanazt a gént öröklik, míg a kétpetéjűek más génkészlettel rendelkeznek. Így tehát ha egypetéjű ikreket vizsgálunk, akik ugyanabban a családban és környezetben nőnek fel alapvetően, akkor könnyen rájöhetünk, hogy a depresszió megjelenésének esélyét azok a környezeti tényezők befolyásolják, amikben az ikrek nem osztoztak. Egy 2005-ös széleskörű ikerkutatásból kiderült, hogy a depressziós esetek 40 százalékáért feleltek az öröklött tulajdonságok, míg 60 százalékért a fent leírt, nem megosztott környezet felelt. Ezek alapján pedig kijelenthetjük, hogy a depresszióért nem csak a genetika felelős, hanem a környezeti tényezők is legalább ennyire, ha nem fontosabbak.

A depressziót vizsgálni egyébként sem egyszerű: az ebben a betegségben szenvedő emberek vagy csak életük egyetlen szakaszában élik át a tüneteket, vagy ismétlődő epizódként találkoznak a betegséggel életük különböző fázisaiban: gyermekkorban, kamaszkorban és persze felnőtt korban is lehetünk depressziósak. Ezzel együtt a produkált tünetek is változhatnak: állhatnak alvási zavarokból, súlyproblémákból, érdektelenségből, bűntudatból és akár az öngyilkosság gondolatához is vezethetnek. Nem csoda tehát, hogy nem találták még a megfelelő géneket: a depresszió ehhez túl változékony betegség, egyelőre.

Egyes kutatók úgy gondolják, hogy nincsenek is valójában a depresszió kialakulásáért felelős gének, mivel az elkerülhetetlenné tenné azok számára, akik örökölték ezt a betegséget, hogy szenvedjenek is benne. Ez pedig ellent mondana annak, hogy képesek vagyunk adaptálódni környezetünkhöz. Pedig  génjeink erre elvileg képesek, mivel aktivitásuk változik: folyamatosan más információkat küldenek a sejteknek arról, hogy most épp milyen folyamatot kellene végrehajtaniuk, melyik fehérjét kellene megtermelniük, ami az adaptáció alapfeltétele.

A hormonális tényezőket tekintve a kortizolnak, a mellékvesekéreg egyik hormonjának, közismertebb nevén a stresszhormonnak van kiemelkedő szerepe. A depressziós embereknek általában magas a kortizolszintjük, ami nem meglepő, hiszen a depressziót gyakran előzik meg komoly stresszhelyzetek. Fontos hangsúlyozni a negatív életesemények szerepét, amelyek gyakori elindítói a depressziós epizódoknak. 

A veszélyes, szemetes környezet növeli a depresszió esélyét

Több kutatás is megállapította, hogy a depresszió erősen környezetfüggő. Az elmaradottabb, veszélyesebb, koszosabb, szeméttel teli környéken felnövő kamaszok hajlamosabbak a depresszióra, magatartászavarra, szorongásra. A nagyvárosi stressz, rohanás, rendezetlenség tovább növeli ennek az esélyét. Azok a kamaszok, akik elmaradott lakótelepeken vagy bérházakban nőttek fel több tünetről számolnak be.

A már kialakult betegséget pedig tovább ronthatja a városban jelentkező zajszennyezés, illetve a rengeteg szemét. A betegség egyik tünete az elhanyagolt környezet és az igényesség teljes hiánya, ha pedig a beteg még a környékén, az utcára kilépve is ezzel találkozik, az csak ront az állapotán.

A depresszió diagnózisa és típusai

A diagnózis egy orvosi kategóriát jelöl, amely osztályozza a betegség lefolyását valamint a terápiás javaslatokat tartalmazza. A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott kategorizálási módszerek alapján a beteg tüneteit “depresszív zavarnak” vagy “depressziós epizódnak” nevezzük, amennyiben bizonyos számú, jellegzetes tünet áll fenn minimum két hétig. Amennyiben a mellékelt ábráról két fő (fehér) és két kiegészítő (szürke) tünet is fenn áll, az már mindenképp depressziós epizódnak minősül. A tünetek számától és súlyosságától függően azonban megkülönböztetünk enyhe, közepes és súlyos depressziós epizódokat is.

Noha nagyon sok a közös vonás, mégis különböző típusokat különböztetünk meg a depresszión belül, a betegség lefolyása alapján. A tünetek különböző számban, időtartamban, súlyosságban és kiújulási arányban lehetnek jelen.

depi
A depresszió diagnózisához a tünetek közül négynek kell fennállnia, minimum két hétig.
Forrás: ifightdepression.com

 

A depresszió típusai

Unipoláris depresszió

A depresszió megjelenésének leggyakoribb és legjellegzetesebb formája a depressziós epizód. Az egyszeri depressziós epizód néhány héttől akár évekig is tarthat, de a tünetegyüttesnek legalább két héten keresztül kell fennálnia. Átlagosan az emberek egyharmada él át valamilyen mértékben egyetlen epizódot vagy fázist élete során, ezalatt az ember minden esetben többé-kevésbé képtelenné válik ellátni a feladatait. Az egyszeri depressziós epizódot unipoláris depressziónak is nevezik. 

Abban az esetben, amikor a depressziós epizód visszatér recurrens (ismétlődő) depresszióról, vagy visszatérőmajor depresszív zavarról beszélünk, mely általában serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban kezdődik. A visszatérő depresszióban szenvedő páciensek a depressziós fázisok között hónapokig vagy évekig tartó normál hangulatú, tünetmentes időszakot élnek meg. 

Dysthymia

A dysthymia tünetei enyhébbek és kevésbé elkülöníthetőek a depressziós epizódhoz vagy a recurrens (ismétlődő) depresszióhoz képest. Azonban a betegség tartós lefolyású, a tünetei hosszabb ideig elhúzódnak, legalább 2 éven keresztül, néha évtizedekig is akár, emiatt ezt a depresszióformát “krónikus depressziónak” is nevezik.

Bipoláris depresszió

I-es típus: a bipoláris zavarban előforduló depresszió-forma, amelyet korábban mánias-depressziós zavarnak hívtak. Magában foglalja a depresszív szakaszok közötti váltásokat a normális hangulati szakaszokra, valamint az úgynevezett “mániás fázis”-okra. A mániás fázisokra jellemző a kiemelkedően magas hangulat, mely az aktivitás fokozódásával, nyugtalansággal és csökkent alvásigénnyel jár együtt. A mánia befolyást gyakorol a gondolkodásra, ítélőképességre és a társas viselkedésre is, melyek komoly problémákat és nehézségeket okozhatnak az egyén számára.

II-es típus: inkább hasonlít a visszatérő depresszív zavarhoz, mint a bipoláris zavarhoz. A II. típusú bipoláris zavarban érintettek esetében első ránézésre csak a jelenlévő rossz hangulatot érzékeljük. Ebben a tünetegyüttesben a depresszív epizódot az úgynevezett hypomániás szakaszok váltják fel, mely egy mérsékeltebb eufóriás állapot. Ez sokkal enyhébb a mániánál, emiatt az érintett személy és a hozzátatozói esetleg összetéveszthetik az átlagos hangulattal, vagy az örömmel.

Pszichotikus depressziós epizód

A depressziós epizód speciális megjelenési formája a pszichotikus szintű vagy téveszmés depresszió. A pszichózis azt jelenti, hogy elveszik a realitással való kapcsolat: ez lehet érzékcsalódás, tehát a beteg lát vagy hall olyan nem valóságos dolgokat, amelyeket a környzetében lévők nem és/vagy különböző téves elképzelésekhez vagy rögeszmékhez ragaszkodik . A pszichotikus szintű depresszióban szenvedők esetében szinte minden esetben pszichiátriai ellátásra van szükség. 

Atipikus depresszió

A depresszió ezen típusára egyfajta túlérzékenység, illetve hangulati változékonyság jellemző. Fokozott étvágy, túlzott alvásigény, valamint pánikrohamok gyakran fordulnak elő. Az atípusos depresszió általába enyhe epizódként zajlik le és akár bipolaritás is előfordulhat. Szezonális depresszió: ennek depressziótípusnak ugyanazok a tünetei, mint az atípusos depresszióénál jelentkezők, de a tünetek megjelenésében az éghajlati változások játszanak szerepet, különösen az őszi vagy téli időszakban. Általában a depresszív időszakot előidéző évszak lezárulta után a páciensek újra jól érzik magukat és ismét el tudják látni a feladataikat.

A depresszió kezelése

A depresszió kezelésének három fő típusa: orvosi, pszichológiai és szociális.

Antidepresszáns gyógyszerek

Az antidepresszánsok a depresszió tüneteivel tudnak megküzdeni (pl: fáradtság, alacsony hangulat, érdeklődéshiány) ami azért előnyös, mert adva van a beteg lehetősége arra, hogy megtalálja a megoldásokat az életét nehezítő tényezőkre.Az antidepresszánsok kívánt hatása általában a kezelés megkezdése után kettő-hat héttel jelentkezik, a mellékhatások azonban gyakran a kezelés megkezdésétől fogva fellépnek, leggyakrabban az első héten. Az antidepresszánsok leggyakoribb mellékhatásai az émelygés, a szédülés, a súlygyarapodás, illetve felléphetnek különböző szexuális problémák is.

Természetes antidepresszánsok

A nyugati orvoslásban az egyik legfelkapottabb természetes depresszió elleni növény: az orbáncfű. Az enyhe és közepes depresszió esetében ugyanolyan jól enyhíti a tüneteket, mint a mesterséges gyógyszerek, viszont a szervezet sokkal jobban tolerálja. Nem okoz függőséget és mellékhatása is nagyon kevés van. Teaként lehet fogyasztani, ez a legtöbb patikában és gyógynövényboltban megtalálható, illetve kapható koncentrált hatóanyagú kapszula is. Fontos tudni, hogy fogyasztása csak 6 hétig ajánlott, utána 6 hét szünetet kell tartani.

A depresszió kezelésében sokat segíthet az esszenciális zsírsavak, a D-vitamin, illetve a tökmagolaj fokozott bevitele, mivel ezek mind természetes antidepresszánsokat tartalmaznak.

Pszichológiai kezelés

A pszichológiai megoldást terápiák jelentik, ahol a betegnek beszélnie kell problémáiról is együttműködve  szakértőkkel le kell küzdeni azt. Számos terápia létezik, ám a cél mindegyiknél közös: a tünetek kezelése, a kognitív funkiók sérülésének megelőzése illetve a visszaesés megelőzése. A depresszió egy életveszélyes állapot, mivel a súlyosbodásával a beteg akár saját, vagy mások életét is veszélyeztetheti. A kezelés során megpróbálják feltárni a depresszió okait, próbálják kizökkenteni a pácienst a szerepéből. Erősítik a pozitív gondolatokat és az automatikus negatív csatolásokat próbálják érvényteleníteni.

Fényterápia

A szezonális depresszió ellen fényterápia is használatos. A működési el az, hogy a fény hatására több szerotonin termelődik, ami befolyásolja a hangulatunkat. LED-ek segítségével kék fényt állítanak elő a szakemberek, ami erősíti és stimulálja az agy érzelmekért és nyelvi készségekért felelős területein lévő idegi kapcsolatokat.

Elektrokonkulzív terápia (ECT, elektrosokk)

Használata eléggé visszaszorult már az elmúlt időkben és csakis akkor alkalmazzák, ha a betegnek sürgős javulásra van szüksége, ha az alternatív kezelések kockázata nagyobb, mint az ECT kezelésé, illetve ha korábban már jól reagált az ECT kezelésre. A depresszió és a skizofrénia kezelésben igazoltan hatékony a kezelés. A javuláshoz azonban megismételt, többszöri kezelésre van szükség.

A kezelés során rövid altatásban elektródákat helyeznek a beteg halántékára. A kezelés ma már csak állandó árammal stimuláló, görcstevékenység monitorozására alkalmas készülékkel végezhető. A szakszerűen végzett ECT terápia nem okoz marandó agykárosodást, mellékhatása maximum emlékezetkiesés lehet, ami a legtöbbször csak átmeneti.

 

Borítókép forrása: statnews.com

Forrás:

Hozzászólások