A csontritkulás tünetei, kezelése és megelőzése

A csontritkulás tünetei, kezelése és megelőzése

Csontritkulásról (oszteoporózis) akkor beszélhetünk, ha a csontok mésztartalma és a csonttömeg csökken, a csontállomány porózussá, lyukacsossá, üregessé válik. A csontritkulás a csontok fokozott törékenységével, illetve a kóros és spontán törések kockázatának növekedésével jár. 

A csontritkulásról alapvetően

A csontok építését az oszteoblaszt nevű felépítésért felelős sejtek végzik, míg az átépítésért és a csontok bontásáért az oszteoclasztok felelősek. Amennyiben az előbb említett két sejttípus a megfelelő mértékben aktív és kiegyensúlyozottan, megfelelő arányban működnek, egészséges csontszövetről beszélhetünk, ha arányuk eltolódik és a lebontó folyamatok dominálnak, kialakul a csontritkulás. Egészséges felnőtt esetében körülbelül 25 éves korig a felépítő folyamatok dominálnak, ezután évi 3-5 százalék az élettani csontvesztés mértéke abban az esetben, ha megfelelő a szervezet vitamin- és tápanyag ellátottsága.

csont
Az egészséges és a csontritkulásos csontállomány
Forrás: Rehabilitation Institute of the Caribbean

Magyarországon a csontritkulás a társadalom körülbelül hét-tíz százalékát érinti, a kor előrehaladtával egyre több a betegek száma. A csontritkulás a nőknél sokkal gyakoribb, mint a férfiaknál, mivel a nőknél a nemi hormonok aránya a menopauza után jelentősen csökken. A nők fele szenved idősebb korában csontritkulásból adódó csonttörést. Az időskori csonttörések többsége a nagyobb szivacsos állománnyal rendelkező csontokban jelentkezik, emiatt olyan gyakori például a combnyak-, a csigolya- és a csuklótörés a csontritkulásban szenvedő betegeknél.

A csontritkulás okai

Életkor

A csontritkulásos esetek nagy része elsődleges csontritkulás, ennek egyik formája a szenilis, azaz a korral járó csontritkulás, amely mindkét nemnél jelentkezhet. Mértéke függ attól, hogy fiatal korban mekkora csonttömegünk alakul ki, illetve attól is, hogy az élettani csontvesztés mekkora mértékű. Minél idősebb valaki, annál inkább a lebontó folyamatok felé tolódik el a csontanyagcseréje, így egy csonttörésből annál nehezebben gyógyul fel valaki, minél idősebb. Az idősebb hölgyek mindössze negyede képes felépülni az időskori csonttörésekből, amely az életminőségre is komoly negatív hatással lehet.

Hormonális változások

A csontépítés megfelelő hatékonyságáért leginkább a nemi hormonok, így például az ösztrogének felelősek. A hormontermelés csökkenése tehát a csonttömeg csökkenéséhez is vezet. A nőknél nagyon gyakori a posztmenopauzális oszteoporózis, amelyet a nemi hormonok mennyiségének csökkenése idéz elő. A nők esélyét a csontritkulás kialakulására az is befolyásolja, hogy milyen korán kezdtek el menstruálni és hogy a havi ciklusuk mennyire volt szabályos a változókor előtt: akinek rendszeres ciklusai voltak és korán állt be a menarche (az első menstruáció), annak kisebb esélye van az oszteoporózisra. Amennyiben egy nő egyáltalán nem szül gyereket vagy évekig szoptat, az oszteoporózis kockázata nő. Amennyiben egy férfinak csökkent a tesztoszteron-termelése, nagyobb eséllyel lesz csontritkulása. Ha az ivarmirigyeket eltávolítják, a csontvesztés rövid idő alatt nagymértékű lehet, így a szteroid hormonok külső forrásból való pótlása elengedhetetlen.

 

Másodlagos okok

Az idős életkor mellett a csontritkulás másodlagos okai lehetnek egyéb egészségügyi problémák is, amelyek a hormonszint mennyiségével vagy a csontozat felépítésével állnak összefüggésben. A csontritkulás hátterében a következő kóros állapotok állhatnak:

  • anorexia és egyéb hiányos táplálkozással járó betegségek, pl.: bulémia,
  • gyomorbetegségek, bélműtét,
  • felszívódási- és emésztési zavarok, pl.: áteresztő bél szindróma,
  • vitaminhiányok: a D-vitamin, K-vitamin, a kalcium, vagy a magnézium hiánya,
  • pajzsmirigy vagy mellékpajzsmirigy problémák, a hormonháztartás felborulása,
  • a mellékvesekéreg túlműködése,
  • ízületi gyulladások, autoimmun kórképek,
  • a mozgásban való korlátozottság,
  • rákbetegségek (főképp emlő-, petefészek-, csont-, prosztata- és gyomordaganatok)
  • Cushing-kór, 
  • alkoholproblémák,
  • depresszió, emocionális stressz,
  • gyógyszeres kezelések, pl.: szteroidos kezelés, vízhajtók, kemoterápia,
  • petefészek eltávolítás.

Öröklődő tényezők

 

A genetika is nagy szerepet kap a csontritkulás kialakulásának kockázati tényezői között, mivel egyes gének befolyásolják a csontritkulásra való hajlamot. Akinek a családjában volt oszteoporózisos beteg, jóval nagyobb eséllyel fog csontritkulásban szenvedni. Akik alapvetően soványak és alacsonyak, általában kisebb csonttömeggel rendelkeznek, így a csontok leépülése is gyorsabb folyamat. A világos bőrű nők esélye szintén nagyobb a csontritkulásra.

Amennyiben valaki tejcukor érzékeny vagy tejfehérje allergiás, szintén nagyobb lehet az esélye a csontritkulás kialakulására, mivel a tej az egyik legjobban hasznosuló kalciumforrás

Életmód

A dohányzás hatására (plusz kadmium) az ösztrogéntermelés csökken, illetve a kalcium is nehezebben szívódik fel a bélrendszerünkben, így a dohányosok között sokkal gyakoribb a csontritkulás. Az alkohol szintén csökkenti a kalcium felszívódási hatékonyságát, illetve vízhajtó hatású, a túlzott alkoholfogyasztás tehát szintén hajlamosít az oszteoporózisra.

A rendszeres sportolás, mozgás, aktív élet erősíti a csontokat és fokozza a csontképződés hatékonyságát, a mozgásszegény életmód azonban gyorsítja a leépítési folyamatokat. A már kialakult oszteoporózis esetén óvatosan kell bánni a megterhelő fizikai tevékenységekkel, mivel bármilyen óvatlan mozdulat csonttöréshez vezethet, így a betegnek komolyan oda kell figyelniük a mozgáskoordinációra, illetve csak fokozatosan szabad az edzések intenzitását növelni.

Az üdítőkkel (kólával) kapcsolatban több tanulmányban is megállapították, hogy a bennük levő foszforsav elvonja a csontjainkból a kalciumot. Azok a nők, akik naponta több mint egy liter kólát ittak, 2,3-5,1 százalékkal alacsonyabb csípőcsonti ásványsűrűséget mutattak, mint azok, akik napi egy kólánál kevesebbet fogyasztottak. A csontok ásványsűrűsége a naponta kólát fogyasztó nőknél 3-5 százalékkal volt alacsonyabb, mint azoknál, akik csak alkalomszerűen itták az üdítőt. Egy ekkora különbség pedig már a csonttörés kockázatát is jelentősen megnöveli. Csontkárosító hatás szempontjából nincs különbség a cukormentes (light) és a hagyományos kólák között, foszfor ugyanis mindkettőben található. A kólák egy másik összetevője, a koffein szintén kedvezőtlen hatással lehet a kalcium-anyagcserére.

A csontritkulás esélyét növelő környezeti tényezőnek számít még a levegő ólomszennyezettsége is.

A csontritkulás tünetei, lefolyása

A csontritkulás azért veszélyes, mert sokáig tünetmentes, az első tünetek, így a derék- és hátfájás már kialakult betegségnél jelentkeznek csak. A leggyakoribb és nagyon feltűnő tünetek a sorozatos csonttörések, amelyek általában a már említett vékony csontoknál, így a csuklónál, a csípőtájékon és a csigolyáknál jelentkeznek. Az időseknél igen gyakori a combnyaktörés is, amelyből a gyógyulás nagyon lassú folyamat, ráadásul a gyógyulás ritkán tökéletes, ami a csontváz deformitását is okozhatja. A csigolyák összeroppanásakor a betegek veszítenek testmagasságukból, hátuk meggörnyed, a hasuk és a mellkasuk függőleges irányban összenyomódik, akár púpossá is válhatnak. Ezek már önmagában is komoly fájdalommal járnak, de az idegeket érintő gyulladások, így az isiász szinte elviselhetetlenné tehetik a fájdalmakat. A mozgás, a légzés és az emésztés szintén veszélybe kerülhet ilyen mértékű csontritkulás esetén.

csontirkt
A csontritkulás komoly következményekkel járhat
Forrás: Juicing for Health

A betegség lefolyása mindenkinél más, azonban az időskori csonttörések szinte mindig életveszélyesek, így fontos a megelőzésre koncentrálni. A csontritkulás általában nem az elsődleges halálok, a fő tényező általában a csonttörés miatt bekövetkező hosszas ágyhoz kötöttség miatt bekövetkező tüdőgyulladás, trombózis, felfekvés, vagy szepszis okozzák. Idős korban a combnyaktörés következtében bekövetkező halálozási arány eléri az ötven százalékot is.

A csontritkulás diagnózisa

Csontsűrűség-mérés

 

A csontritkulás mérésére speciális vizsgálatokat alkalmaznak: a legismertebb módszer ezek közül a csontsűrűség-mérés (oszteodenzitometria). A vizsgálat során a csont ásványi anyag tartalmát és szerves anyag tartalmát hivatott megállapítani. A mérés elve az, hogy minél nagyobb tömegű a csont, annál jobban nagyobb mértékben nyeli el a sugárzást, míg a ritkább, kis tömegű csontok kevesebb energiát nyelnek el. Az optimális csonttömeget statisztikai módszerekkel határozzák meg, az eltérés a csonttörés kockázatának növekedésével arányos.

Röntgenvizsgálat

Az oszteoporózis meghatározására szintén használatos egy speciális röntgenvizsgálat (DEXA) is. A röntgenen jól láthatóak az esetleges csigolyatörések is, aminek következtében a csigolyák ék alakúvá válnak és a görbületek fokozódnak, a hát görbülete fokozódik. Az ultrahangos vizsgálatok szintén elterjedtek a csontritkulás diagnosztizálása során.

Laborvizsgálat

A laborvizgsálatokat elsősorban a másodlagos oszetorporózis differenciáldiagnózisának felállítása során alkalmazzák, mivel ezek a vizsgálatok a kalcium-, a foszfát- és a hormonszint mérésére egyaránt alkalmasak. Az egyik gyakran vizsgált eredmény csontritkulás esetén az oszteokalcin szint.

Oszteokalcin: a csontállomány nem kollagén eredetű, K-vitaminfüggő kalciumkötő fehérjéje. Az oszteoblasztok (felépítő csontsejtek) termelik, termelődését a D-vitamin stimulálja. Az oszteoblasztokból való kikerülése után egy része a véráramba is kerül, vérben megtalálható mennyisége a felépítő és lebontó folyamatok arányától függ, miből a csontritkulás állapotára is tudunk következtetni.

A csontritkulás kezelése

Gyógyszeres kezelés

szelektív ösztrogén-receptor modulátorok a szervezetben pont olyan hatást fejtenek ki, mintha ösztrogént juttatnánk be, az emlőkre és a méh szövetére azonban nem hatnak ezért nevezzük őket szelektívnek. Az ösztrogén a csontépülést pozitív irányban befolyásolja, így előrehaladott osztoporózis esetén, főleg nők számára ajánlják ezt a terápiát. 

Hormonpótlás

A csontlebontást  az ösztrogének gátolják, a felépítést pedig a progeszteron serkenti, így a menopauza után fontos lehet a nők számára a változókori hormonpótlás, amellyel a gyors csonttömegvesztés elkerülhetővé válik. A hormonpótlás ezen formája azonban bizonyítottan növeli egyes szív- és érrendszeri betegségek, illetve a mellrák kialakulásának kockázatát is, így alkalmazását érdemes megfontolni. 

A kalcitonin egy a pajzsmirigy által termelt peptidhormon, amelynek elsődleges feladata a vér kalciumszintjének csökkentése és beépítése a csontokba. A foszfor anyagcserében is szerepe van. A menopauza utáni csontritkulás kezelésére széles körben alkalmazzák.

Táplálékkiegészítők

  1. Magnézium: napi 500 mg bevitele elengedhetetlen a kalcium normális felszívódásához, ráadásul a stresszt is csökkenti és jobban is alszunk tőle, így akár este, lefekvés előtt is bevehetjük.
  2. Kalcium: napi 1000 mg bevitele ajánlott, a leghatékonyabban felszívódó kalcium a kalcium-citrát.
  3. D-vitamin: a D-vitamin bevitel mindeninek ajánlott, főleg az őszi-téli időszakban. Minimum napi 2000NE bevitele szükséges, ez elősegíti a kalcium felszívódását is!
  4. K2-vitamin: 100 mikrogramm K2-vitamin szükséges a csontépülés megfelelő működéséhez.
  5. Stroncium: napi 680 mg bevitele javíthatja a csonttömeget.

Természetes gyógymódok

Napi húsz perc a napon elegendő D-vitaminhoz juttatja hozzá szervezetünket, illetve a tömegnövelő edzések szintén hozzájárulhatnak a csonttömegünk növeléséhez. A vibrációs trénerek szintén kiválóak erre a célra: napi 5-10 perc sokat segíthet a csontritkulásos betegeken.

Az esszenciális olajok használata szintén elősegítheti a csonttömeg növelését: a ciprusolaj, a fenyőolaj és a szalmagyopár elősegítik a csontok regenerálódását, amennyiben naponta háromszor bekenjük velük az érintett területeket. 

Diéta

A csontritkulás kezelése és megelőzése egyaránt történhet a megfelelő, kalciumban és vitaminokban gazdag táplálék bevitelével.

Ezeket fogyasszuk:

  • Nyers tejtermékek: a kefír, joghurt és a nyers sajtok nagymennyiségű kalciumot, magnéziumot, K-vitamint, foszfort és D-vitamint tartalmaznak, amelyek elengedhetetlenek az erős csontok építéséhez.
  • Halak: a különböző halak gazdag omega-3 forrást jelentenek, ami azért fontos, mert ez az anyag csökkenti a szervezetben kialakult gyulladások súlyosságát, ami hozzájárulhat az oszteoporózis rosszabbodásához.
  • Zöld, leveles zöldségek: a leveles zöldségekben, salátákban, káposztában sok K-vitamin és kalcium található: egyszóval minden, amire a csontoknak csak szüksége lehet.
  • Lúgos ételek: a csontritkulás gyakran a savasodás következménye, így leküzdéséhez érdemes lúgosító hatású gyümölcsöket és zöldségeket fogyasztani, de diétaszerűen nem szabad a szervezetet semelyik pH irányba eltolni, mivel az emésztőrendszer minden részén rendelkezésre áll az a pH, amire csak szükség van, ennek felborulása pedig komoly problémákhoz vezethet. 
  • Tojássárgája
  • Mandula
  • Brokkoli
  • Zabpehely

Ezeket iktassuk ki étrendünkből:

  • alkohol,
  • édesített üdítők,
  • cukor,
  • előre elkészített vörös húsok,
  • túl sok só,
  • nagy mennyiségű koffein.

A csontritkulás megelőzése

A csontritkulás kialakulásának valószínűségét nagyban befolyásolja az, hogy mennyire volt erős eredetileg a csontozatunk, így fiatal kortól ajánlott a rendszeres testedzés, illetve a sok ugrálás is. A megfelelő, kiegyensúlyozott táplálkozás és az egészséges életmód szintén hozzájárulhatnak az oszteoporózis kockázatának csökkentéséhez. A kalcium- és D-vitamin bevitelére kifejezetten nagy hangsúlyt kell fektetni, így a tejtermékek rendszeres fogyasztása, a tojás, a halak fogyasztása kifejezetten ajánlott. A napozás és a természetben eltöltött idő szintén javítja egészségünket és hozzájárul a csontjaink egészségének megőrzéséhez. 

 

Borítókép forrása: Spine Health

Források:

https://draxe.com/osteoporosis-diet-
5-natural-treatments/

https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/
osteoporosis/symptoms-causes/syc-20351968

https://en.wikipedia.org/wiki/Osteoporosis

Hozzászólások