A bulímia tünetei, előfordulása, okai, kezelése

A bulímia tünetei, előfordulása, okai, kezelése

A bulímia nervosa egy étkezési rendellenesség, amely falásrohamokkal jár. A betegek azonban rendszerint rettegnek az elhízástól, emiatt állandóan hánytatják magukat, hashajtókat szednek, vagy túl sokat edzenek.

A bulímia, mint betegség

A bulímia egy nagyon súlyos evési zavar, ami falásrohamokkal, majd a kalóriáktól való gyors megszabadulással, hánytatással jár. A kórt 1979-ben írták le, mint önálló, pszichoszomatikus zavart. A bulímia akár a betegek életét is veszélyeztetheti, ráadásul milliókat érint. A evészavar ezen típusa sokkal gyakoribb, mint az általunk korábban már tárgyalt anorexia nervosa. A betegek 85 százaléka nő: az érintettek általában a kamaszok és fiatal nők. Mivel nagyon sok esetről nem tudunk, ezért a betegek számát szinte megtippelni sem lehet, de a 18-25 év közötti nők akár három százaléka is érintett lehet.

A bulímiánál kialakul egy evési rutin: a betegek nagy adag ételeket, gyakran édességet fogyasztanak el, meglehetősen gyorsan, aztán evés után feltámad a bűntudatuk és hánytatni kezdik magukat, hashajtókat vesznek be, illetve az összes bevitt kalóriát elégetik az edzőteremben, gyakran túl nagy fizikai terhelésnek kitéve magukat. A tünetegyüttes tehát fizikai és mentális zavarként is értékelhető. A bulímia abban különbözik a többi étkezési zavartól, hogy "a megtisztulás rituáléja" minden egyes étkezés után bekövetkezik, így a beteg állandó éhségtől szenved, és ennek következtében a falási rohamok egyre gyakoribbá válhatnak, a hánytatások közötti időtartam egyre csökken. A bulímiásoknál állandó kérdés, hogy hogyan szabadulhatnának meg az extra kalóriáktól, állandóan fogyni akarnak, illetve rettegnek a hízástól. A bulímiások állapota olyan súlyos is lehet, hogy képesek kiszedni az ételt a szemétből és elfogyasztani azt. Az evészavart és a hozzá tartozó viselkedésformákat a bulímiások rendszerint titkolni és próbálják és szégyellik.

A bulímia okai

A bulímia valódi oka tulajdonképpen máig ismeretlen, genetikai tényezők nem állnak a hátterében. Az evészavart valamilyen trauma, szeretet utáni vágy, magány, önértékelési zavarok váltják ki. Gyakoriak a személyiségzavaros páciensek is. A fő tényező persze általában az önértékelési zavar, amelynek következtében a beteg szinte undorodik önmagától, nem képes elviselni testképét, állandóan kövérnek látja magát. A bulímia egy önerősítő folyamat, mivel a beteg állandóan attól retteg, hogy kicsúszik a talaj a lába alól, elhízik, így az állandó idegesség is tünetként jelentkezhet, ezt pedig depresszió kíséri, legalábbis a legtöbb esetben.

A bulímia lefolyása, típusai

A bulímiáról sokan azt gondolják, hogy mindenképp hánytatja magát a beteg, erről azonban szó sincs. A bulímiának két típusát különböztetjük meg:

  • a purgáló típust, amelynek során gyakori a hánytatás, a hashajtók- és vízhajtók szedése, de a beöntés használata sem ritka.
  • A másik típus a nem-purgáló bulímia, amelynek során a plusz kalóriáktól a betegek másképp szabadulnak meg: gyakori böjtöléssel, restriktív (önkorlátozó) diétával vagy az egészséges szint fölötti fizikai megterheléssel, edzésekkel.

Nem minden beteg kategorizálható be egyértelműen valamelyik kategóriába, mert sokan vannak például azok, akik nem minden egyes étkezés után hánytatják meg magukat, viszont cserébe nagyon keményen edzenek, amennyiben valamennyi kalória bejutott a szervezetükbe (akár restriktív diéta során).

A bulímia esetében gyakori, hogy a betegnek átfedő tünetei vagy viselkedésformái vannak más betegségekkel: az anorexia egyik tünete lehet például a korlátozó étkezés. A bulímia súlyossága minden egyes beteg esetében különbözik, de a végcél általában azért azonos: még vékonyabbá válni és elérni azt az elképzelt testformát, amely a beteg fejében él, még akkor is, ha ez már akár életveszélyes is lehet.

A bulímia tünetei, intő jelek

Bulímia esetén intő jel lehet:

  • Gyakori, észrevehető súlyingadozás.
  • Falási rohamok: nagy mennyiségű étel elfogyasztása rövid idő alatt, amelyek akár gyakran ismétlődnek. A falási rohamok bizonyítékai: például ha rövid idő alatt kiürül a hűtő, sok a szemét.
  • A mellékhelyiség gyakori látogatása rögtön evés után.
  • "Zugevés": gyakran tapasztalhatjuk, hogy a beteg például felkel éjszaka enni, az evésre magányos tevékenységként tekint, elkerüli a tömeget, nem szeret a szeretteivel enni, nem jár éttermekbe. Az ételt rendszerint elvitelre kéri és gyakran már az autóban el is fogyasztja.
  • Erős vágy bizonyos ételek után, nagy csábítás arra, hogy a beteg például leugorjon a boltba egy üveg nutelláért, chipsért, fagyiért, stb..
  • A hányás fizikai jelei: a fogak romlása, az arc, a nyak duzzadása, kinövések a kezeken, a bütykökön, a bőr kiszáradása. (Főleg a hánytatáshoz alkalmazott kézen.)
  • Gyulladt fültőmirigy, torok, nyelőcső.
  • Rituális evési szokások, csak bizonyos időközönként való evés, bizonyos ételek elkerülése.
  • Bezárkózás, izoláció és titkolózás az élet minden területén.
  • Alkohol-, drog- és gyógyszerfüggőség.
  • Állandó diéták, fogyókúra, a kalóriák számolása, gyakori és fárasztó edzések.

A bulímiával küzdő betegek gyakran úgy írják le a saját belső harcaikat, mintha a fejükbe egyszerre akár két vagy három ellentétes hang is megszólalna és érvelne valami mellett, vagy ellen. Az egyik hang általában arról beszél, hogy mennyire fontos lenne még több kilót leadni, míg a másik hang pedig falásra buzdít. A harmadik hang pedig általában arra figyelmeztet, hogy ez így nem normális és veszélyes az egészségre, az állapotból azonban meglehetősen nehéz kikeveredni.

Amikor valaki falásrohamokban szenved, egyszerre akár 3-5000 kalória elfogyasztására is képes lehet rövid időn belül, persze a kalória bevitel is emberfüggő. Minden falásroham arra figyelmezteti a beteget, hogy nem képes kontroll alatt tartani a súlyát és az étvágyát, ezért a beteg állandóan ideges, pánikol, és bűntudata van az elfogyasztott étel mennyisége miatt, így általában a hánytatást választja megoldásképp. A betegek gyakran szégyellik viselkedésüket, így betegségükről csak nagyon ritkán számolnak be. Annak pedig, akinek ezt elmesélik, mindenképp segítséget kell nyújtania számukra. Az idegességen kívül, amit az állandó súlyingadozás okoz, a bulímiás betegek gyakran saját karakterüket is megkérdőjelezik, gyengének látják magukat, és folyton azon aggodalmaskodnak, hogy mit gondolnak majd róluk mások.

A bulímia mellékhatásai

Hogyan is hat valójában a testre a bulímia? A betegség legveszélyesebb és leggyakoribb tünetei közé tartozik az emésztőrendszer sérülése, mivel a falási rohamok és a hányás is negatívan hatnak az emésztőenzimek termelésére, a folyadékháztartásra, illetve az elektrolitszintre is.

A hányás és a hashajtók szedése a szervezet pH-szintjének és elektrolit háztartásának felborulását okozhatja, ami akár depresszióhoz vagy a szív- és érrendszer bizonyos zavarainak kialakulásához is vezethet. A magas stressz szint és az alultápláltság befolyással lehetnek a hormonrendszerre, illetve a jelátvivő anyagok működését is ronthatják.

A bulímia hajlamosíthat a következő állapotok, betegségek kialakítására:

  • A kálium és nátrium anyagcsere felborulása, amelyet a hányás/hasmenés idézhet elő.
  • Rendellenes szívverés, a szívroham, hirtelen szívleállás kialakulásának növekedése, az elektrolitszint felborulása, amely akár halálos is lehet.
  • Dehidratáció, amely negatívan hat az emésztésre, a mentális képességekre, az izomműködésre és a szív különböző funkcióira is.
  • A emésztési- és felszívási hatékonyság csökkenése.
  • A normális székelési inger elmaradása, székrekedés, puffadtság érzet. Hasmenés a beszedett hashajtóktól, ingadozó emésztőenzim- és elektrolitszint.
  • Megnövekedett esély a fekély kialakulására és a gyomor kilyukadására.
  • Állandó súlyproblémák, ingadozó súly, amely pajzsmirigy- és hormonális problémák kialakulásához is vezethet.
  • Rendszertelen periódusok, növekedett esély a terméketlenségre.
  • Sárgás, romló fogak.
  • Elpattanó erek a szemben.
  • Duzzadt, fájó torok, fájó nyelés.
  • Az immunrendszer csökkent működése, gyakori fertőzések és megbetegedések.
  • Megnövekedett esély a depresszióra, idegességre és öngyilkos hajlam kialakulása.
  • Gyakoribb gyulladások, amikor sokféle krónikus probléma kialakulását okozhatják.

A bulímia diagnosztizálása

Hogyan különíthetjük el a bulímiás betegeket a többi, evési zavartól szenvedő betegtől? Az evészavarok komplex pszichológiai problémák, így olyan faktorok is kiválthatják őket, mint például:

  • Rendellenes testkép és alacsony önértékelés: a nyugati társadalmakban egyre több nádszálvékony nő jelenik meg a magazinokban és a normál lányok ezekhez az "ideálokhoz" hasonlítják magukat. Itt szeretnénk tehát megjegyezni, hogy a médiában megjelenő hihetetlenül vékony nők általában szinte egytől-egyig valamilyen evészavarban szenvednek, nem érdemes tehát az ő példájukat követni.
  • A családi problémák is gyakran kiváltó okként jelentkezhetnek evészavarok esetén: a feleslegesség és a haszontalanság érzete, az az elgondolás, hogy valaki nem vonzó, mind bulímia kialakulását okozhatják. A bulímiás betegek gyakran panaszkodnak arra a kezelések során, hogy valamilyen zaklatás (gyermekkori, szexuális zaklatás) áldozatai voltak, vagy egyáltalán nem törődtek velük, ezek a problémák pedig, mivel nem kezelték őket, állandó idegességet, sérülékenységet váltottak ki.
  • A perfekcionisták is gyakran szenvednek bulímiában: a kritikus otthoni környezet, a szigor, és a magas elvárások gyakran okoznak evészavarokat.
  • A stressz, amelyet az életvitel megváltozása vált ki, szintén hozzájárulhat az étkezési zavarokhoz. (Az idegesség, kishitűség, amely a pubertás velejárója, az egyetemi évek megkezdése, szakítások, költözés, válás, vagy egy új karrier elkezdése mind-mind kiválthatják a rendellenes evési szokások megjelenését.)
  • Az olyan hobbik vagy tevékenységek is hozzájárulhatnak a bulímia kialakulásához, amelyeknél számít a tökéletes alak és a súly: ilyenek a balett, a modellkedés, a gimnasztika, az atlétika, illetve a birkózás is, ahol meghatározott súlycsoportok lehetnek.

 A bulímiás betegek azonosítása során a legárulkodóbb jelek lehetnek:

  • a vér alacsony kálium szintje,
  • megnagyobbodott fültőmirigy,
  • a gyomorsav által szétmart fogzománc,
  • az ujjízületek felett kialakuló heges bőr.

Az elbeszélgetések során egy pszichológus könnyen megállapíthatja a személyiségzavart, amely a bulímiát okozza, illetve a beteg be is számolhat rendellenes evési szokásairól és az esetleges hánytatásokról.

A bulímia kezelése

Az étkezési zavarok kezelése nehéz, általában a kiváltó okot kell megtalálni, és azt kell kezelni. A bulímia kezelésére nincs univerzális gyógymód. Az egészségügyi szakemberek, akik kifejezetten az étkezési zavarokkal szenvedőkre specializálódtak, többféle módon próbálhatják a betegek gyógyulását és felépülését elősegíteni. Ezeket a lépéseket érdemes tehát követni a bulímiából való felépülés során:

1. Forduljunk orvoshoz!

Az evészavaros betegek kezelése nagy figyelmet igényel, amihez egy pszichológus és egy táplálkozási tanácsadó segítségére is szükség van. A bulímiát okozó, kényszerítő gondolatokra úgy kell gondolni, mintha a beteg egy folyamatos, véget nem élő ciklusban élné az életét, amelyben a szokások (túlevés, hánytatás) mindennapossá válnak. A pszichológus azonban megkeresheti a probléma forrását, és segíthet kitörni a betegnek ebből az "ördögi körből". A testképzavarral, az idegességgel, a bűntudattal és a szégyenérzettel is meg kell küzdenie a betegnek, amelyben a pszichológus szintén segítséget nyújthat.

ergi
A bulímia a fogak károsodását is okozza, ezt is fontos kezeltetni
Forrás: Bulimia Teeth

Ezek után a táplálkozási tanácsadó rávezetheti a beteget a megérzéseken alapuló étkezés hogyanjára. Ennek során a bulímiában szenvedőt megtanítják arra, hogy mikor evett eleget (az agy teltségérzetért felelős központja jelez) és ekkor kell abbahagynia az evést. Ehhez persze az is szükséges, hogy a falásról, a habzsolásról lemondjon a beteg. A folyamat elősegítése érdekében gyakran alkalmaznak antidepresszánsokat kiegészítő kezelésként. A különböző kezelések hatékonyságának monitorozására kifejezetten nagy szükség van a bulímiások esetében, így hospitalizációra is szükség lehet. 

Az egyik leggyakrabban használt, és a leghatékonyabb módszer az étkezési zavarok kezelésére a kognitív viselkedésterápia, amelynek során a negatív gondolatok kezelését tanítják meg a betegnek. Ezt a terápiát az alvászavarok kezelése során is alkalmazzák, itt írtunk róla korábban.

2. Hagyjuk abba a diétát!

Ironikusan hangzik, de a hánytatás gyakran nem idéz elő súlyvesztést (legalábbis szemmel látható mértékűt) azoknál a betegeknél, akik bulímiában szenvednek. A hányás, az állandó edzések és a hashajtók szedése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a bejuttatott kalóriák nem szívódnak fel, így a betegek általában nem érik el a megcélzott testsúlyt, így egyre mélyebbre süllyednek a bulímiás ciklusban. A hányás egyes szakértők szerint csak az elfogyasztott kalóriák felét távolítja el a szervezetből, míg a hashajtók csak a tíz százalékot, így a kalóriák minimum 40 százaléka azért bejut a szervezetbe.

Sokan azonban mégis hízni kezdenek: ennek oka abban keresendő, hogy a szervezet nagy stressznek van kitéve, éhezik, így minden bejutott tápanyagot megpróbál elraktározni és felhasználni. A korlátozó étkezési szokások ráadásul csak egyre inkább arra késztetik az ember szervezetét, hogy csaljon: sokan ezért nem tudnak nemet mondani egy hamburgerre vagy egy triplacsokis sütire, a plusz kalóriák pedig csak egyre inkább hizlalják a beteget. Az állandó éhségérzet pedig szinte elviselhetetlen, így az étkezések során a bulímiásoknak nagyon nehéz megállniuk az evést akkor, amikor már eleget ettek, gyakori a túlevés. 

3. A fókusz az egészségen és a boldogságon

Az étkezési zavarok esetében az hozhatja meg az áttörést a kezelésekben, ha a beteg megtanulja, hogy hogyan lehet úgy boldog, hogy közben nem aggódik állandóan a súlya miatt. A diétázás magas stressz-szinttel jár, ami az étkezési zavarok kialakulásának egyik leggyakoribb oka, mivel az állandó diétázás és a sok idegeskedés könnyen elvonhatja az ember figyelmét az egészségmegőrzésről és arról, hogy maximálisan a pozitív dolgokra és a boldogságra fókuszálhasson, így a depresszió is gyakrabban jelentkezik a restiktív diétát folytató egyéneknél. 

A bulímiásoknak fontos a tudtára hozni, hogy a betegségükből az egyetlen kiút, ha megpróbálják maguk mögött hagyni egészségügyi problémáikat, feltöltik a szervezetüket vitaminokkal- és ásványi anyagokkal, megnyugszanak, és több szociális tevékenységet folytatnak (randiznak, találkoznak a barátaikkal, sok időt töltenek családjuk körében), új hobbikat találnak ki, és kevesebbet gondolnak a múltra. A betegek felépülését segítheti egy új háziállat érkezése is, akivel sokat kell törődni és sok szeretet képes biztosítani gazdájának, mivel ez pozitív energiákat szabadít fel. A felépülés persze minden ember esetében más- és más, a lényeg, hogy megkeressük a probléma lelki gyökerét és azon változtassunk.

Így segítsünk a betegnek

Amennyiben valaki olyanon próbálsz segíteni, aki evészavartól szenved, ezeket érdemes észben tartani:

  • Fontos, hogy ne ítélkezz a beteg felett és mindenben támogasd! A beteg gyógyulása lassú folyamat, amelynek során a frusztráció, a szomorúság, az zavartság és a defenzív viselkedés normálisnak számít. Akkor is hallgasd meg a szenvedőt, ha nem tudod magad beleképzelni a helyzetébe és próbáld meg ne ijesztgetni, ne kényszeríts rá semmit és ne ébressz benne bűntudatot, mivel ez visszaveti a gyógyulásban.
  • Semmiképp ne tegyél megjegyzéseket a súlyára! A legtöbb evési rendellenességben szenvedő nem szereti, ha valaki észreveszi a súlyváltozásait. Nem érdemes tehát felhozni a súlyváltozásokat, az edzéseket, inkább tárgyaljunk könnyebb témákat, tereljük el a beteg figyelmét a problémáiról.
  • Állítsunk jó példát a beteg elé: mutassuk meg neki, hogy hogyan lehet egészségesen étkezni és mozogni. Emeljük ki, hogy az izmok fejlődése is növeli az ember tömegét, az tehát, hogy mit mutat a mérleg, teljesen másodlagos. Különböző stresszkezelési technikákat is taníthatunk a segítségreszorulónak, például elmehetünk vele jógázni vagy futni, de a box is jó feszültséglevezetés lehet.

A bulímia akár olyan súlyos depresszió kialakulását is okozhatja, amelyből a beteg már nem tud kilábalni, így öngyilkossági kísérletet/ öngyilkosságot követ el. Ennek elkerülése érdekében fontos, hogy minden lehetséges támogatást megadjunk a betegnek. Ne mondjuk neki soha azt, hogy a gyógyulása csak az ő kezében van, illetve hogy minden az akaraterején múlik, mivel ezzel csak súlyosbítjuk a helyzetet. Fontos, hogy a betegek azt érezzék, hogy minden esetben támaszkodhatnak ránk.

Borítókép forrása: WikiHow

Források:

https://draxe.com/bulimia-nervosa/

https://www.webmd.com/mental-health/eating-disorders/bulimia-nervosa/default.htm

Hozzászólások